Nagyléptékű szabadföldi kísérletek igazolják, hogy a neonikotinoid típusú növényvédő szerek negatív hatással lehetnek a méhekre

Olvasás ideje: 5 perc

Három országra kiterjedő, nagyléptékű szabadföldi kísérletek eredményeit mutatta be a Science folyóiratban 2017. júniusában megjelent cikk. A kísérletek eredményei azt mutatják, hogy a neonikotinoid rovarölő szerek jelentős negatív hatással lehetnek a méhekre. http://science.sciencemag.org/content/356/6345/1393

Az alábbiakban egy rövid magyar nyelvű összefoglalót szeretnénk közölni a kutatásról.

A neonikotinoid rovarölő szereket csak néhány évtizede használják, de számos előnyös tulajdonságuk miatt gyorsan igen népszerűvé váltak. Mivel általában csávázószerként használják őket, vagyis a vetőmagot vonják be a szerrel, az elvetett magból a növénybe felszívódva fejtik ki rovarölő hatásukat a növényt fogyasztó kártevőkre. Az utóbbi években azonban észrevették, hogy a hasznos rovarokra, így a megporzásban résztvevő méhekre is károsak lehetnek ezek a szerek. Kis mennyiségben ugyanis bejutnak a nektárba és a pollenbe is, melyet azután a viráglátogatók elfogyasztanak. Ilyen alacsony koncentrációban ugyan nem pusztítják el a megporzó rovarokat, de úgynevezett „szubletális” hatásokat, például a termékenység csökkenését, tájékozódási zavarokat válthatnak ki. Évek óta folyik a vita azon, hogy mennyire bizonyíthatóak ezek a hatások, főként szabadföldi körülmények között. Pillanatnyilag az a helyzet, hogy az EU-ban négy évvel ezelőtt ideiglenesen felfüggesztették ezen szerek használatát, és jelenleg fontolgatják egy teljes betiltás lehetőségét.

A kutatások során három országban (Anglia, Németország, Magyarország), összesen 33 repcetáblán folytak a kísérletek. A kísérleti parcellák (egyenként kb 60 ha) hármas csoportokba voltak rendezve, mely hármasok közül az elsőn clothianidinnel, a másikon pedig thiametoxammal csávázott, míg a harmadikon neonikotinoiddal nem kezelt (kontroll parcella) repce volt (1. ábra). 

A kísérleti területekre háziméheket (Apis mellifera), valamint két vadon élő méhfajt, földi poszméheket (Bombus terrestris) és faliméheket (Osmia bicornis) telepítettek (2. ábra). A repce virágzási időszakában regisztráltuk a méhek pollengyűjtését és aktivitását (3. ábra). A repce elvirágzása után a méhfészkek begyűjtésre kerültek, és az ott felhalmozott táplálékot, az utódgeneráció mennyiségét, illetve a fészkekben található szermaradványok mennyiségét is megmérték az angliai projektszervezők.

2. ábra: A poszméhek és a művészméhek kihelyezése 

a repcetáblákra.

3. ábra Terepi mérések

A háziméheknél amellett, hogy a kolónia létszámokban is jelentős eltérés volt, a kezelések hatása is változott a három országban. Az áttelelt kolóniák létszámában nem volt különbség a kezelések határa Németországban, míg Magyarországon a clothianidinnek szignifikáns negatív hatása volt észlelhető (4. ábra). 

4. ábra: A kezelések hatása a háziméhek áttelelt kolónia létszámára a három országban.

5. ábra: A kezelések hatása a háziméhek fiasítására a három országban

Ugyanakkor a fiasításra pozitív hatása volt a kezeléseknek Németországban, míg Angliában és Magyarországon csökkent a fiasítás a neonikotinoidok hatására (5. ábra). Az eltérő hatások valószínűleg azzal magyarázhatók, hogy a méhkolóniák egészségi állapota szintén különbözött az országok között. 

Míg a német kolóniák viszonylag egészségesek voltak, addig az angoloknál az atkafertőzés, a magyaroknál pedig a nozéma (gyomorvész) fertőzés volt magas (6. ábra). A kaptárakban felhalmozott pollen analíziséből az is kiderült, hogy Németországban sokkal kisebb arányban volt jelen a méhek táplálékában a repce pollenje, mint a másik két országban (7. ábra). Így a németországi méhek sokkal kevésbé voltak kitéve a repce pollenjében felhalmozódott szermaradványoknak.

6. ábra: A háziméh kolóniák varroa atka, 

illetve nozéma fertőzöttsége a három országban.

A vadméhek fészkeinek kielemzésekor a poszméheknél a friss anyák száma, a művészméheknél pedig az ivadékbölcsők száma került meghatározásra, mivel ezek mutatják szaporodási sikerességet. A kezelések közvetlen hatása nem volt kimutatható a vadméhek szaporodási sikerére. Ugyanakkor a fészkekben talált neonikotinoid szermaradványok összmennyiségének növekedésével jelentősen csökkent a vadméhek szaporodási sikeressége (8. ábra). Ez azt is mutatja, hogy a környezetben korábban fölhalmozódott neonikotinoidok is bekerülhettek a méhek táplálékába, akár a területeken található egyéb növényekből is.

7. ábra: A repce mennyisége a háziméhek táplálékában a három oszágban

A fent vázolt kutatás eredményei befolyásolhatják az Európai Parlament közeljövőben várható döntését abba az irányba, hogy ezek a növényvédő szerek végképp tiltólistára kerüljenek.

dr. Sárospataki Miklós

egy. docens,

Szent István Egyetem, Állattani és Állatökológiai Tanszék, Gödöllő

e-mail: patyus48@gmail.com