Miért érdekes?

Az erőforrások – és ide nemcsak az energiahordozók tartoznak, hanem pl. az ökológiai rendszerek, mint „szolgáltatók”, és a talaj is – használatának intenzitása várhatóan a jövőben is növekedni fog, gondoljunk csak az emberi populáció növekedésének mértékére, és növekvő igényeire. Az ember, megjelenése óta, jelentős hatással volt a bioszféra anyagforgalmára, a jelenleg is zajló klímaváltozás is ennek következménye. A klíma és annak változásai, tapasztalhatjuk, jelentős hatással vannak a földfelszíni életre. Ám ennek a fordítottja is igaz: a felszínen és a felszín alatt zajló folyamatok is hatnak az atmoszféra működésére. A különböző komponensek között zajló anyagáramok megértésével közelebb kerülhetünk a jelenleg zajló klímaváltozás okainak tisztázásához és a változások esetleges lassításához, ami jelenleg az egyik legfontosabb célkitűzés a klímapolitikában.

2018. február 23., péntek

Kockás terítő vagy Kultúrsivatag

Mozaikos táj vagy szembántó sárga

Olvasás ideje: 2 perc

Toszkán-táj
Mi gyönyörködteti a szemet? Mit jelent a szép táj? Egyre inkább előtérbe kerül a táj vendégmarasztaló hatásának értékelése, javítása. Ezt a nehezen megfogható esztétikai értéket, elsősorban a vendégéjszakák számából, illetve az adott kistérségben szervezett programok mennyiségéből kalkulálják. Adott tehát egy mozaikos, növényzettel borított táj, ami lehetőség szerint nem sík és magas a reliefenergiája -magyarul dimbes-dombos. Ilyen tájon szívesebben tartózkodunk, mint egy repceföld közelében. A monokultúrás növénytermesztés egyhangúvá teheti a tájat, de hogy kinek mi a sok és unalmas az személyenként változik. Legtöbbször a domb- és hegyvidékeken erre ösztönösen ráéreznek az ott lakók, de egy kicsit több odafigyeléssel az Alföldi búza-, kukorica- és repcetáblák is mozaikosabbá tehetők egy-egy fasorral. Az agroturizmus növekedése a síkvidéken is ígéretes, ott ahol gyümölcsfák és virágok szegélyezik az utcákat. Ahol girbe-gurba, karbantartott földutak szegélyezik a szántókat. Erre támogatás is felvehető. Érdemes egy kicsit több erőfeszítést tenni a környezet mozaikosabbá tételére. Jó példa az Alföldi Kéktúra, ami mentén bejárhatjuk az ország laposabb részeit, folyók, rétek és aranysárga búzatáblák között.   

Canola

Olvasnivaló:





2018. február 16., péntek

Porból lettünk...Pulvere est et in pulvere reverteris

A gyepégetés, mint agrotechnikai módszer


A debreczeni legelőkönyv részletesen rendelkezik a pásztorok teendőiről. Azon belül is mind az acatolásra, mind az égetésre kötelezték őket. Az avaros, alullegeltetett gyepet, szélcsendes éjszakán  felgyújtották, ügyelve arra, hogy maradjon annyi avaros -bundás- rész, ahol áttelelhetett a jószág. 



Rendszeresen felmerül, mind élőhely-fenntartási (ökológiai szemlélet), mind gazdálkodási (legeltető szemlélet) megközelítésben, hogy van-e helye a gyepkezelési eljárások között az égetésnek. Annak ellenére, hogy sokan kapcsolatba hozzák a klímaváltozást az erdő- és gyepégetéssel, mégsem egyértelmű az összefüggés

A mi megfigyeléseink is igazolják a hamu vitathatatlan jótékony hatását. Egy Kunszentgyörgyi legelő teljes növénytakarója porrá éget és csak a fekete, "vulkanikus" táj maradt. 10 nap és 2 kisebb esőt követően, azonban kizöldült a táj. A pázsitfüvek erőre kaptak és gyors növekedésnek indultak.



Az égetés gyomszabályozó szerepe megkérdőjelezhetetlen és a hamuból könnyen hozzáférhető foszfor és kálium hosszú ideig tápanyag-depóként szolgál a pázsitfüveknek.

2018. február 9., péntek

Mit eszik a hód?

A lignin esete a cellulózzal


Olvasás ideje: 2 perc

Úgy esett, hogy egy konferencián találkoztam Fekete Sándor György professzorral. Alaposan átbeszéltük a szárazanyag-felvétel és az emészthető rostok kérdéskörét. Szóba került a cellulóz és a lignin, illetve azok emészthetősége is. És ezen keresztül felmerült, hogy egy olyan állat mint a hód, vajon mit kezd azzal a rengeteg fával, amit betermel egy-egy fa kidöntésekor. A rövid válasz: Semmit! Bevallom én is abba a csoportba tartoztam, akik naívan úgy gondolják, hogy a hód (Castor fiber) - latinosok, angolosok figyelem fiber = Rost! - az egyetlen melegvérű állat, ami képes lebontani a lignint. Ez persze sokakban felmerült korábban is. Fel is boncoltak jópár egyedet, hogy megfejtsék a titkot. De a válasz prózaian egyszerűnek bizonyult. Táplálkozás során, ez az építőmester méteres fákat is kidönt. Elsősorban a fák kérgét és hajtásait fogyasztja, de óhatatlanul lenyeli az egyébként, számára is emészthetetlen fatestet (xilém) is. A valódi táplálékot a fa háncsa (floém) jelenti, aminek cellulóz és szénhidrát tartalmával már elboldugulnak az emésztőenzimek. Így is az elfogyasztott cellulóz csupán harmada hasznosul. Tehát igaz ugyan, hogy a szőrös gátépítő fát eszik, de ő sem boldogul a természet acéljával a ligninnel. Egyedül gombák és néhány baktérium képes feldarabolni a lignint, fogyasztható darabokra, amivel már az állatok (pl. termeszek) is elboldogulnak.

De ha kedvünk támad levezetni a stresszt, akkor már tudjuk kihez forduljunk itt 😉

Ha tudni szeretnéd, hogy valójában mit eszel, amikor vaníliás sütit majszolsz vagy fejfájás gyötör akkor fedd fel a valóságot itt.  

És ha munkaerő hiánnyal küzdenél a marháidnál, ne keress tovább! A megoldás egy HÓD!

2018. február 8., csütörtök

Klímaváltozás-tagadás és személyiség



A klímaváltozás-tagadás hátterében a hierarchikus hatalmi struktúrákhoz való ragaszkodás, valamint különböző személyiségjegyek, mint az empátia alacsony szintje és az erős dominancia-igény állhatnak. 

Egy érdekes rövid hírre bukkantam egy lapban. Megkerestem a hivatkozott cikket, gondoltam, érdemes a témát alaposabban bemutatni.
A cikk szerzői szerint a mitigációs stratégiák hatékonysága részben valószínűleg azért csekély, mert a klímaváltozás tényét máig sokan vitatják, sőt, elutasítják. A tanulmány 221 résztvevő kikérdezésén alapult, a kérdések között, melyek a dominancia, a természettel való kapcsolat, az empátia, a klímaváltozás-tagadás szintjeit igyekeztek mérni, ilyenek szerepeltek: 
  • ·         „Valószínűleg jó dolog, hogy bizonyos csoportok feljebb, mások lejjebb vannak.”
  • ·         „Az emberiségnek uralkodnia kell a természet felett.”
  • ·         „Az állatok alacsonyabb rendűek, mint az emberek.”
  • ·         „A társadalom igazságos.”
  • ·         „Ragaszkodom ahhoz, hogy mások is úgy csinálják a dolgokat, ahogyan én.”
  • ·         „Melegszívűnek gondolom magam.”
Az adatok alapján modellezték a változók kapcsolatait, a lehetséges ok-okozati összefüggéseket, és ezek alapján állapították meg a személyiségjegyek, társas viszonyulások és a klímaváltozás-tagadás alábbi magyarázatát:
A klímaváltozás-tagadás hátterében a kutatás szerint a társas dominancia-viszonyok (SDO: social dominance orientation) állhatnak: azok a személyek, akik klímaváltozás-tagadók, erősebben ragaszkodnak a társadalmi egyenlőtlenségek fennmaradásához, vagyis a hierarchikus hatalmi struktúrákhoz, valamint a természet-ember viszony tekintetében az ember kiaknázó, fölényes helyzetét tekintik természetesnek. Vagyis, kevésbé hajlandóak a klímaváltozást ember okozta ténynek elfogadni, hiszen bármilyen beavatkozás azzal járhat, hogy a társas és a természettel szembeni hierarchia felbomlik.
Két fő személyiségjegy áll szoros kapcsolatban az SDO-val: az empátia és a dominancia-igény. Az empátiával reciprok a kapcsolata, aki nem empatikus, az nem látja a klímaváltozás következményeit problémának, különösen akkor nem, ha őt közvetlenül nem is érintik. A dominancia-igény ezzel szemben együtt mozog az SDO-val: a hatalomhoz, kontrollhoz, erőhöz való ragaszkodás, a másokkal és a természettel szembeni fölény elvesztésének féltése a klímaváltozás-tagadás egyik fő oka.
A cikk megemlíti, hogy Svédországban, a vizsgálat helyszínén alapvetően eléggé környezetbarát a társadalom hozzáállása, és a kulturális kontextussal változhatnak az eredmények. Záró gondolata az, hogy fontos lenne a domináns, cselekvési és döntési helyzetben lévőkkel megláttatni, hogy a klímaváltozással való foglalkozás nem veszélyezteti a szociális hierarchiát, illetve tisztán mindenki számára előnyökkel jár.

2018. február 2., péntek

Árnyék, szárnyék, tájék

Agro-erdészet szerepe a legeltetésben


Olvasás ideje: 3 perc

Az agro-erdészet mostanában újra „terítéken” van, köszönhetően egy kiírt pályázatnak és a megújult NAK-ERTI együttműködésnek (Fórum).

Fontos téma, mivel szárad az ország. Öntözni kellene, de arra nincs pénz. Marad a talajnedvesség megőrzése, illetve a csapadék talajbani tárolása. Ja és, hogy miért agro-erdészet? Elsősorban a mikroklíma miatt. Ősi igazság, hogy az erdőszélen, fasorok mellett hűvösebb, következésképpen nedvesebb a levegő. A fák közelsége csökkenti a légköri aszályt, ami jó hír a kukorica és búzatermesztőknek. A másik előny, hogy a fák gyökerei is több nedvességhez juthatnak, egy búzatáblának köszönhetően (vagyis inkább annak vetését megelőző talajmunkák miatt). Kettős rendszerről van szó, amiben szántóföldi kultúra együtt fejlődik a fákkal. A fasorok 5-10 évente, a szántóföldi kultúrák pedig akár évente is hasznosíthatók (lucerna esetében ez akár 6 év is lehet). Persze nemcsak fasorokról és búzáról lehet szó, hanem facsoportokról, sőt magányos tölgyekről, gyümölcsfákról is, egészen az energiaültetvényekkel bezárólag. Nehézséget okozhat a nagy gépekkel való mozgás, a betakarítás vagy talajmunkák idején, de a megfelelő rácshálózatot tartva ez nem jelent megoldhatatlan problémát.
Az erdészeti törvény egyébként is korlátozza a hektáronkénti fák számát (200 faegyed/hektár). Egy 9×11 m-es hálózat esetén ez 100 fa/hektáros egyedsűrűséget jelent. A 2009. évi XXXVII. törvény az alábbiak szerint definiálja a fás legelőt:
… olyan legelő művelési ágban lévő földrészlet, amelyet a fák koronavetülete egyenletes elosztásban legfeljebb harminc százalékban fed…
Fontos beszélni a fás-legelők szerepéről is, hiszen közel 1 millió hektár, gyep művelési ágba tartozó területünk van, amit érdemes lenne, minél okosabban hasznosítani. A legelő állatoknak elsősorban árnyékként és szélfogóként (szárnyék) tesznek jó szolgálatot a fák, facsoportok, fasorok. 


A kőrisek, hársak, kecskefűz, juharok, rezgő nyár, akác és az eper, valamint a tölgyek és a gyertyán alkalmasak lombtakarmányként való felhasználásra is.

A fás legelők fái főleg őshonos fafajok közül kerülnek ki, mint a kocsányos tölgy
(Quercus robur), vadkörte (Pyrus pyraster), mezei juhar (Acer campestre), magyar kőris (Fraxinus angustifolia subsp. pannonica), a rezgőnyár (Populus tremula) és a csertölgy (Quercus cerris). A cserjék közül leggyakoribb az egybibés galagonya (Crataegus monogyna), a vadrózsa (Rosa canina) és a kökény (Prunus spinosa). Bútorfaként szóba kerülhet a barkócaberkenye, vadcseresznye, dió, vadkörte és a kőris. 
Barkócaberkenye



Ajánlott olvasmány: