Miért érdekes?

Az erőforrások – és ide nemcsak az energiahordozók tartoznak, hanem pl. az ökológiai rendszerek, mint „szolgáltatók”, és a talaj is – használatának intenzitása várhatóan a jövőben is növekedni fog, gondoljunk csak az emberi populáció növekedésének mértékére, és növekvő igényeire. Az ember, megjelenése óta, jelentős hatással volt a bioszféra anyagforgalmára, a jelenleg is zajló klímaváltozás is ennek következménye. A klíma és annak változásai, tapasztalhatjuk, jelentős hatással vannak a földfelszíni életre. Ám ennek a fordítottja is igaz: a felszínen és a felszín alatt zajló folyamatok is hatnak az atmoszféra működésére. A különböző komponensek között zajló anyagáramok megértésével közelebb kerülhetünk a jelenleg zajló klímaváltozás okainak tisztázásához és a változások esetleges lassításához, ami jelenleg az egyik legfontosabb célkitűzés a klímapolitikában.

2020. augusztus 6., csütörtök

A Főniciai mezőgazdaság nyomában


A tragikus Bejrúti események rávilágítottak több olyan problémára is, amik így vagy úgy, de kapcsolatba hozhatók a mezőgazdasággal.
Az egyik rögtön az ammónium-nitrát kérdése. A világ kevésbé szerencsés felén a hiányzó csapadék, gyenge tápanyagszolgáltató képességű talajok miatti terméskiesés egy részét igyekeznek nitrogén műtrágyával pótolni. Erre Bill Gates is ráírányította a figyelmet korábban. Az egyszerűbb összetételű, olcsó trágyák a keresettek nyílvánvaló okokból. Az ebből fakadó hátrányok, mint a higroszkópos tulajdonság, körülményes tárolhatóság, könnyű lebomlás pedig tökéletes recept a katasztrófához. Az olcsó tápanyag kritikus kérdés, de feltétlenül mérlegre kell tenni, hogy hosszú távon mi a fontosabb. Tényleg szükség van kiemelkedő terméshozamokra rövid távon, hogy utána az elsavanyodó talajjal további hátrányok és beszűkülő vetésszerkezet legyen az egyetlen út? A hagyományos gazdálkodási gyakorlat (mint a gravitációs öntözés vagy szervestrágyázás) nem feltétlenül elvetendő dolgok pusztán csak azért mert nem termelnek elegendő profitot hektáronként. Gazdasági elemzésekből is kiderül, hogy a Bejrúti kikőtő felrobbanása egész Libanon gazdaságát padlóra küldheti (megj.: Rotterdam lezárása nem járt ennyire elsöprő hatással Hollandiára), a sok halálos áldozat pedig elfogadhatatlan. Hét (!) éven keresztül nem talált gazdára közel 3000 (!) tonna műtrágya. A profit és az emberélet itt újra szembekerült egymással.

A másik elgondolkodtató tény az orosz-afrikai mezőgazdasági kapcsolatok. A hírek szerint a Bejrútban deponált orosz műtrágyát eredetileg Mozambikba szánták, de a teherhajó meghibásodott, ezért ki kellett rakodni. Most tekintsünk el attól, hogy az ammónium-nitrátot terrorszervezetek is előszeretettel használják és tételezzük fel, hogy a mozambiki mezőgazdaság fellendítése tényleg igényel, akár többször 3000 tonna műtrágyát évente. A mozambiki, önálló, csak önellátásra termelő gazdaságok számát balladai homály fedi, ellenben több mint 27 millió ember éhezik az országban. Sajnos Libanonban szinte "hagyománya" van a műtrágyás robbantásoknak.

Az országzászlók nemzeti szimbólumok. Libanonban a cédrus Mozambikban a Kalasnyikov és az ásókapa a vezérmotívumok.

2020. május 21., csütörtök

Kell-e félnünk a közelgő klímaváltozástól? - vélemény

Nemrégiben jelent meg egyetemünk honlapján, illetve az agrotrend.hu-n egy rövid írás a fenti címmel és mivel blogunkon és kutatásainkban is foglalkozunk a klímaváltozással és annak az agroökológiai rendszerekre gyakorolt hatásával, ezért fontosnak láttuk, hogy reflektáljunk a cikk által felvetett témára.

A téma óriási jelentőségű és szerteágazó és emiatt a tudomány által a társadalom felé közvetített információknak kiemelt jelentőségük van: hiteles forrásként megalapozott információkat kell biztosítanunk. A klímaváltozással kapcsolatban sokféle vélemény és információ elérhető, szűrésük néha nem egyszerű, a legjobb ezért, ha megbízható forrásokhoz nyúlunk: IPCC, EASAC, hazánkban pedig elsősorban az MTA, a tudományegyetemek (pl. ELTE Meteorológia Tanszék), az OMSZ.

Bár már régóta ismerjük a klímaváltozást kiváltó tényezőket és azok működését, a tudományos munkák - helyesen - mindig közölték az eredmények bizonytalanságát. Ez gyakran alapot teremtett arra, hogy bagatellnek, bizonytalannak állítsák be olyanok, akiknek ez érdekében áll. Az utóbbi évtizedben azonban tudományos konszenzus alakult ki a klímaváltozással kapcsolatos sok - korábban bizonytalannak tekintett - tudományos eredménnyel kapcsolatban: kijelenthetjük, hogy a klímaváltozás fő oka az üvegházhatású gázok felhalmozódása a légkörben, ami az emberi tevékenység hatására történik, illetve azt is, hogy előreláthatólag súlyos környezeti károkat fog okozni a folyamat.

A várható hatásokkal megint csak ugyanaz a helyzet: 1-2 °C-os hőmérséklet-emelkedés miért okozna jelentős problémát az emberiségnek? Hiszen akkor Magyarország akár szubmediterrán ország is lehet és - ahogy a római korban is - még profitálhatunk is a folyamatból. Az említett írás is erre hivatkozik: csak alkalmazkodnunk kell az új feltételekhez és megtalálni a megfelelő növényfajokat a termesztéshez.
Ez azonban súlyosan félrevezető és sok szempontból az:

Ezek közül talán a legfontosabb az az, hogy a felmelegedés nem egyenletes, az időjárási szélsőségek gyakoriságának emelkedése az időjárás több elemében is megjelenik (hőhullámok, szárazságok, extrém csapadékesemények), így az átlagosan kismértékű emelkedés nagyon nagy kilengésekhez vezet. Ezt már ma is megérzi a mezőgazdaság, de nem érezzük azt, hogy új növényfajok bevezetésével lehetne orvosolni a problémát, mert erre nem lenne reális lehetőség.

Fontos kérdés még a felmelegedéssel egyre terjedő kártevők, kórokozók, invazív növényfajok terjedése is, amelyek megváltoztatják az ökológiai rendszerek működését (és a társadalmi hatásaik sem elhanyagolhatók). A felmelegedéssel észak felé tolódó növényzeti határok - amelyeket a cikk is említ - egy lassú klímaváltozás esetén és az ember jelenléte nélkül (élőhelyek feldarabolódása) valóban nem jelentene problémát, már többször is előfordult a földtörténet során. A jelen változások azonban rendkívül gyorsan zajlanak és a növény- és állatfajoknak egyszerűen nincs lehetőségük az alkalmazkodásra, vándorlásra. Ha csak a termesztett növényeket vesszük figyelembe, az egyre szélsőségesebbé váló időjárás nem kedvez új növényfajok betelepítésének: nagy valószínűséggel nem alakul ki nálunk a mediterrán éghajlat csapadékban bővelkedő és fagymentes téli időszaka.

Az ökológiai rendszerek szénforgalma is megváltozik, ez sok esetben pozitív visszacsatolást jelent a klímaváltozásra, mivel növeli a légkörbe jutó szén-dioxid mennyiségét, emellett pedig csökkenti a talajok széntartalmát.
És sorolhatnánk még a negatív hatásokat (biodiverzitás-csökkenés!).

De az egyik legnagyobb probléma az, hogy nagyon nehéz feladat az emberekben tudatosítani azt, hogy közösen tennünk kell a klímaváltozás hatásainak csökkentése érdekében. Sok, a társadalmat - a jelenlegi társadalmi/gazdasági berendezkedést - hátrányosan érintő döntésre lenne szükség, elsősorban a kibocsátáscsökkentés területén, amiben a gazdaság és a vele összefonódó politika nem érdekelt. Alulról kellene építkeznünk, ráébreszteni az embereket a probléma súlyára és a saját felelősségükre - és ebben a folyamatban az ilyen megnyilvánulások/vélemények súlyos károkat okoznak. Különösen egy olyan egyetemen, ahol a mezőgazdasági- és környezettudományi képzésekre nagy hangsúlyt fektetünk.

Az igazság az, hogy hamarosan fordulóponthoz érünk (bár lehet, hogy ez már be is következett), ahonnan a klímaváltozás már nem mérsékelhető kellő mértékben. Ez a fordulópont azt jelenti, hogy a visszafordíthatatlan változások megakadályozására már nem maradt elég időnk. Egy, a Nature-ben megjelent cikk (Climate tipping points - too risky to bet against) alapján alig néhány évünk van arra, hogy hatékonyan befolyásolni tudjuk a klímaváltozást és mérsékelni tudjuk a következményeket. Ezt erősítik meg az IPCC által már korábban közzétett eredmények is.
Talán mégis félnünk kellene és tenni valamit.

Balogh János

2020. január 10., péntek

A 2019-es év


Már decemberben hallani lehetett, hogy elkészültek a WMO (Meteorológiai Világszervezet) kimutatásai az aktuális év és a közelmúlt globális klímaadatairól. 2019 januárjában a globális átlaghőmérséklet 1.1 °C-kal volt magasabb, mint az iparosodás előtti időszakban, a légköri CO2 koncentráció pedig tovább növekedett 2018-hoz képest is. A tengerszint emelkedése gyorsult az 1993 óta rögzített adatok alapján. Az óceánok hőmérséklete is emelkedik, és 26 %-kal savasabb a kémhatásuk, mint az iparosodás előtt.
Ha a folyamatok így haladnak tovább, közelében sem leszünk a párizsi klímacsúcson kitűzött 2 °C-os (újabban inkább a csak 1,5 °C-ot megengedő) célnak: akár 3 °C-kal is növekedhet az évszázad végére a globális átlaghőmérséklet, elképzelhetetlen katasztrófákkal fenyegtve az életet Petteri Taalas, a WMO titkára szerint.
Ez a videó is ezekre a problémákra hívja fel a figyelmet (angolul):
Illetve a NASA klímával kapcsolatos oldalán található számos video és cikk, többek között ez:





Felirata szerint: a jégben (sarki jégsapkák, jégtakarók) lévő légbuborékok elemzése és jelenleg zajló mérések alapján meghatározott, az ábrán bemutatott értékek azt bizonyítják, hogy az Ipari forradalom után rohamosan növekedve mára soha sem tapasztalt mértéket ért el a légköri CO2-koncentráció.

A legújabb hírek szerint Magyarországon a 2019-es év volt a legmelegebb a mérések kezdete óta. Ezekhez a témákhoz kapcsolódik a BBC egy adása még tavaly decemberről, melyből néhány gondolatot szeretnék kiemelni:

-        147 %-a a CO2 koncentráció az iparosodás előttinek

-        2019-es év a második vagy harmadik legmelegebb globálisan, de az utóbbi 5 év mindenképpen a valaha mért legmelegebb
Corinne Le Quéré (a fent említett kimutatás egyik szerzője, klímakutató) szólal meg a riportban:

-        a globális kibocsátás továbbra is nő, bár a növekedés üteme lassult, ez elsősorban a szénfelhasználás csökkenésével magyarázható, amelyet azonban jelentősen növekvő olaj- és gáz-fogyasztás egészít ki,

-        ami jó hír, hogy Amerikában és Euróbában egyetlen év alatt 10%-kal csökkent a szénfelhasználás, elsősorban új irányvonalak meghatározása és követése miatt: a szén kevésbé versenyképes a megújuló energiák mellett,

-        Indiában és Kínában mindössze 1% körüli a csökkenés, Indiában elsősorban az időjárás megváltozása eredményez több, vízerőműből származó elektromos energiát, Kínában pedig a gazdasági növekedés csökkenő üteme miatt alacsonyabb a szén felhasználása, de ezek nem döntéshozatali szinten megvalósult változtatások,

-        az olaj használata, ami elsősorban a közlekedéshez szükséges, fokozódott az elektromos autók megjelenése, terjedése ellenére,

-        a szén felhasználás csökkenésével párhuzamosan nőtt a gázfogyasztás, ami ugyanúgy kibocsátással jár, úgy tűnik, jelenleg a kibocsátás fokozódásáért éppen ez felel,

-        a közeljövőre nézve valószínűleg évi 1%-os kibocsátás-növekedéssel továbbra is számolni kell, mivel nincs igazi, stratégiai változás,

-        kutatások bizonyítják, hogy kell klímastratégia és kellenek irányelvek, célok, ahol ilyenek vannak, ott sokkal eredményesebb a kibocsátás-csökkentés, mint ahol nincsenek,

-        itt azonban komplex irányelvekről van szó, melyek érintik az utazás, építkezés, fűtés, talajhasználat stb. területeit egyaránt, és nemcsak a megújuló energiák, elektromos járművek használatára buzdítanak, hanem előirányozzák a fosszilis tüzelőanyagok kivonását is.

2019. november 30., szombat

IV. Globális Klímasztrájk!

Megint ott voltunk. Szívünkből szóltak. Például, hogy az oktatásban kapjon nagyobb teret a klímavészhelyzet kérdése. Vagy, hogy Magyarországon is hirdessék ki a klímavészhelyzetet, ahogy azt ezen a  héten megtette az EP, illetve korábban megtette Budapest is. A továbbiakban legyen cselekvési terv, és a döntéshozatal ne kerülhesse ki a klíma kérdését. Körülöttünk csupa fiatal! Invitálták a nézelődőket, hogy csatlakozzanak! Békésen.

2019. november 8., péntek

Kutatócsoportunk cikke a PLoS ONE folyóiratban




 



A cikk a talajból kibocsátott CO2 mennyiségének változásaival, az azt szabályozó tényezőkkel foglalkozik. A CO2 talajból történő kiáramlása, amit talajlégzésnek is nevezünk, jelentős mennyiségű szenet mozgat: becsült értéke globálisan 70-80 Gt C/év. Összehasonlításul: az emberi tevékenység által a légkörbe jutó szén (főként szén-dioxid formájában) mennyisége jelenleg kb. 9 Gt C/év (globalcarbonproject.org). Mivel ezt a CO2 áramot – ahogyan a fotoszintézist is - főként a klimatikus tényezők szabályozzák, ezért a klímaváltozás erre is jelentős hatással van. Ezért is fontos a talajlégzést szabályozó tényezők feltárása.


Régóta ismert, hogy ezt a CO2-kibocsátást környezeti tényezők (pl. talajhőmérséklet és –nedvesség) jelentősen befolyásolják, de az már kevésbé kutatott, hogy a biológiai tényezők – különösen a növényi működési aktivitás, a fotoszintézis – mennyiben határozza meg ezt a jelentős CO2 áramot.
Kutatásunk során több éven keresztül mértük a talajeredetű CO2-kibocsátást egy hazai homoki legelőn különböző talajmintákon: kialakítottunk gyökerektől mentes talajfoltokat, illetve olyanokat is, ahol egy háló segítségével kizártuk a gyökereket, de engedtük a mikorrhiza gombafonalak növekedését. Ilyen módon el tudtuk különíteni a talajbeli szervesanyagok lebontásából származó, illetve a növények gyökereiből és a mikorrhiza gombákból származó szén-dioxidot. Ehhez az elkülönítéshez felhasználtunk a szén nehezebb (13-as) izotópjának gyakoriságán alapuló méréseket is.
Eredményeink szerint a fotoszintézisből származó, a gyökerek, majd a talajlakó mikróbák felé juttatott tápanyagok hatása igen hamar (24 órán belül) megjelenik a talajból kibocsátott CO2 mennyiségének változásában, jelentősen módosítva azt. Ez a hatás különböző mértékben jelenik meg az egyes fenológiai stádiumokban (tehát tavasszal, ősszel vagy pl. a téli nyugalmi periódusban). A talajbeli hőmérséklet ingadozása, illetve a fotoszintézis révén létrejött, majd a gyökerek felé allokált szénhidrátok mennyiségének napszakos változása magyarázhatja a talajlégzés napi dinamikáját.

A szén-dioxid fontos, mint üvegházhatású gáz, de áramainak mérésével a talajok széntartalmának változásairól is képet kaphatunk. Ez a széntartalom kiemelt fontosságú a talajok biológiai aktivitásának fenntartásában, a termőképesség megőrzésében. Kutatócsoportunk fő célja a hazai mezőgazdasági talajok szénforgalmának és ehhez kapcsolódóan a mezőgazdasági eredetű üvegházgáz-kibocsátásnak a vizsgálata.