Miért érdekes?

Az erőforrások – és ide nemcsak az energiahordozók tartoznak, hanem pl. az ökológiai rendszerek, mint „szolgáltatók”, és a talaj is – használatának intenzitása várhatóan a jövőben is növekedni fog, gondoljunk csak az emberi populáció növekedésének mértékére, és növekvő igényeire. Az ember, megjelenése óta, jelentős hatással volt a bioszféra anyagforgalmára, a jelenleg is zajló klímaváltozás is ennek következménye. A klíma és annak változásai, tapasztalhatjuk, jelentős hatással vannak a földfelszíni életre. Ám ennek a fordítottja is igaz: a felszínen és a felszín alatt zajló folyamatok is hatnak az atmoszféra működésére. A különböző komponensek között zajló anyagáramok megértésével közelebb kerülhetünk a jelenleg zajló klímaváltozás okainak tisztázásához és a változások esetleges lassításához, ami jelenleg az egyik legfontosabb célkitűzés a klímapolitikában.

2015. december 7., hétfő

Sajtófigyelő 2: Megoldások

Melyek azok a technológiák, amelyek felhasználásával csökkenthetjük a szén-dioxid kibocsátást?

Ebben az adásban (http://www.bbc.co.uk/programmes/b06ptny7) a kibocsátással kapcsolatos problémák megoldási lehetőségeiről esik szó. Hogyan szolgálható ki a népesség növekedésével együtt járó emelkedő energia-igény anélkül, hogy a CO2-szint veszélyes mértéket érne el? A napenergia a járható út? Vagy energia-növények telepítése? Mi a helyzet a nukleáris energiával? Ki tudunk-e vonni szén-dioxidot a légkörből? Egyáltalán, elég-e mindez a légköri CO2-koncentráció csökkentéséhez?
A napenergia lesz az elektromos rendszerek fő energia-ellátója a jövőben – ezt állítja Ben van Beurden, a Shell olajtársaság vezetőségi tagja. Hihetetlen gyorsasággal terjednek a tiszta technológiák, de vajon elegendően gyorsan-e ahhoz, hogy a kívánt 2 °C alatt maradjon a hőmérséklet-emelkedés?
Malawi-ban, a világ egyik legszegényebb országában a tárgyalások inkább arról szólnak, hogyan lehetne egyáltalán energiához jutni. Itt a klímára való hatás leginkább az erdőirtás és a faégetés. Ez az ország azt vállalja a párizsi klímacsúcsra, hogy hatékonyabb tüzelésre vált át, erdősít, és növeli a napenergia-felhasználást, melyhez segítséget kér a gazdag országoktól.
Nagyon csábító lenne a szén felhasználása, de ez klímavédelmi szempontból nagyon rossz irány: ha a fejlődő országok fejlődő gazdaságuk energia-igényét szénnel fedeznék, az felgyorsítaná a klímaváltozást. Ehelyett a megújuló energiák felhasználása a cél, és erre komoly elmozdulás látszik. Kína és India inkább a nukleáris energia felé nyit pillanatnyilag, ez azonban nagyon drága. Tömegessé inkább a napenergia felhasználása válhat, a napelemeké és a napkollektoroké. A napenergia részaránya a jelenlegi kevesebb, mint 1 %-ról várhatóan 6-16 %-ra fog növekedni 2050-re. Ez is gyorsabb ütem már, mint amit eddig előre jeleztek, további ugrás az olcsó tárolási megoldásokon múlhat. Nem csak akkor van szükségünk energiára, amikor a nap süt, vagy a szél fúj, hanem folyamatosan.
Marokkó egy érdekes megoldással állt elő: a panelek követik a nap mozgását a nap folyamán, elektromosságot is termelnek, de sóolvadékos technológiával is tárolnak energiát, ami napnyugta után használható fel, akár 7-8 órán keresztül is. Szinte 24 órás energia-ellátás a nap energiájának felhasználásával! És az energia-többlet akár exportálható is. A telepítések, beruházások azonban lassan jönnek létre azokban az országokban, ahol erre kevés az megfelelő tudású üzletember, szakember.  (Az érdeklődőknek egy link a technológiáról: http://ezermester.hu/cikk-5072/Soolvadekos_naperomu)
További probléma, hogy a megújuló energiaforrások, melyek pillanatnyilag az összes energiaigény 1.5 %-át adják, mind elektromosságot állítanak elő. Ez azonban a bolygó teljes energiaigényének csak egyötöde. A közlekedés, fűtés stb. energiaellátását is biztosítani kell, és itt már fontos kérdés a kibocsátás-csökkentés, vagy épp a szén-megkötés és -tárolás. Ez utóbbi eljárás az égetésből származó szenet a földfelszín alatt mélyen elhelyezkedő kőzetek pórusaiba juttatná. A módszer azonban nem ad végleges megoldást és drága is. Ugyanakkor az IPCC is ezt a megoldást említi, mint lehetségest arra az esetre, ha nem tudjuk tartani magunkat a szén-dioxid kvótákhoz. A negatív kibocsátást a következő módon gondolják biztosítani: gyorsan növő energia-növények telepítése, azok fotoszintézise révén CO2 megkötés a légkörből, égetésükkel elektromosság előállítása, majd az égéstermék széntartalmának geológiai tárolása. Hogy mindez mekkora földterületet igényelne? Hát a jelenleg mezőgazdasági haszonnövények termesztésére használt terület egy-kétharmadát csak energianövények számára! Ennél sokkal járhatóbb útnak tűnik, hogy azokat a növényi részeket égessük el, amelyeket pillanatnyilag nem hasznosítunk, és ne próbáljuk további területeket művelés alá vonni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése