A közelgő párizsi klímacsúcs kapcsán sokakban
felmerülhet a kérdés, hogy mi is az igazság a klímaváltozással kapcsolatban, de
nemigen tudják, hogy melyik tudományosnak hangzó véleményt lehet elfogadni és melyiket
nem. A BBC indított egy három részes sorozatot a rádió 4-es csatornáján Changing Climate címmel (http://www.bbc.co.uk/programmes/b06p7d29),
amelyben igyekeznek minden álláspontot bemutatni. Ezeket szeretnénk itt összefoglalni. Az első adásban számos interjúalany megszólal a borásztól
az oceanográfuson keresztül a gazdasági szakemberig. A vélemények nagyon
különbözőek, úgy tűnik, még mindig ott tartunk, hogy lehet hinni és nem hinni a
klímaváltozásban. Pontosabban: ha azt el is fogadja nagyjából mindenki, hogy
jelenleg már zajlik az emberi tevékenység okozta globális felmelegedés, ennek
várható következményeit sokan bagatellizálják.
A műsort beharangozója a következő:
“A klímáról folytatott tárgyalások általában kiábrándulással és bizonytalansággal zárulnak, az ez évi párizsi klímacsúcs vajon más lesz? Ebben a három részes sorozatban Roger Harrabin a klímakérdés tudományos és politikai kérdéseit feszegeti, megoldásokat keresve. Az első részben a klímaváltozás tudományos vonatkozásait tekinti át. A jövő klímájának előrejelzése nem egyszerű dolog, az elmúlt 25 év vizsgálatai a kimenetelek sokféleségét tárták elénk. Roger arról beszél kutatókkal, hogy a modelljeik elég pontosak-e vagy épp, hogy mára kidobásra ítéltek. Együtt teázik az Egyesült Államok vezető politikusával, aki egyáltalán nincs meggyőződve arról, hogy a klímaváltozást az emberi tevékenység okozza. Találkozik a „langyosokkal” is, akik hisznek a klímaváltozásban, de nem gondolják, hogy bolygónk annyival fel fog melegedni, mint amit becsülnek. Megvitatja a jelenlegi becsléseket, valamint azt, hogy mennyire lehetünk bizakodók a jövőre nézve.”
Nézzünk
néhány véleményt!
- Kim Nicholas, egy svéd egyetem docense, borászati kutató szerint bár lesznek nyertesek és vesztesek is a klímaváltozás kapcsán, összességében a változások többsége negatív hatásokkal jár.
- Ezzel szemben Marsha Blackburn, amerikai politikus tagadja már a klímaváltozás tényét is, szerinte a hőmérséklet nem is nőtt, hanem csökkent, 1 °C-kal (!). Érdekes hozzáállás a tények teljes figyelmen kívül hagyása! A műsorvezető számos példát hoz arra nézve, hogy a felmelegedés már nem tagadható: 1 °C-kal nőtt a földi átlaghőmérséklet az iparosodás előttihez képest, az elmúlt 5 év során volt az eddig regisztrált 3 legmelegebb év, 9 a 10 legmelegebb év közül a 21. században volt, a tavalyi volt az eddigi legmelegebb év, és az idei meghaladni látszik ezt hőmérsékletében… A képviselő asszony egyébként az evolúciót sem fogadja el.
- Matt Ridley, újságíró, üzletember állítja, hogy fizikai tények igazolják, hogy a növekvő CO2-koncentráció melegedéssel jár. Ennek ellenére az élvonalbeli kutatások vészjeleit rémhírkeltésnek tartja. Véleménye szerint, ha a század végéig 2 °C-ot emelkedik a hőmérséklet, akkor épp csak elkezdődnek a kedvezőtlen hatások. Azalatt meg akár jó is lehet: csökkenhet a halálozás, nőhet a mezőgazdaság számára alkalmas terület, kicsit növekedhet a csapadék mennyisége, és mintegy termékenyítőleg hat az emelkedett légköri CO2 koncentráció. Mindezek miatt, ha a becslés 2 °C körüli melegedést jelez, nincs különösebben szükség sürgős kibocsátás-csökkentésre.
- Tamsin Edwards az Open University klímamodellezője blogot ír a témában, címe: Minden modell rossz, de néhány hasznos. Véleménye szerint a természetes visszacsatolás növelheti vagy csökkentheti is az emberiség okozta melegedés hatásait. A legdurvább forgatókönyv a vízgőzön keresztüli visszacsatolásos felerősítés alapján kalkulál, de ez igen valószínűtlen, ugyanakkor ez okozza, hogy a modellek mind túlbecsülik a várható melegedés mértékét, ami megállhat már 1.4 °C-nál. Véleménye szerint nehezíti a döntéshozatalt az, hogy mindenki másképp gondolkodik arról, mire kell elsősorban pénzt fordítani és mennyit. Mások a preferenciák ilyen kérdésekben, hogy kell-e foglalkoznunk a biodiverzitással, fontosabb-e az ember, mint más fajok, a jelen embere fontosabb-e mint a jövő generációk, illetve, foglalkozzunk-e azzal, mennyibe kerülnek a klíma okozta károk?
- Tim Lenton, az exeteri egyetem kutatója nem ért azzal egyet, hogy az 1.4 °C-os melegedés a CO2 koncentráció duplázódása mellett a legkevesebb, amire számítani lehet, hiszen a melegedés az óceánok párolgását is fokozza, és a vízgőz a legnagyobb üvegházhatás potenciálú gáz. A jelenleg rendelkezésre álló adatok alapján nagyon nehéz ezeknek a határértékeknek az előrejelzése, nagy a bizonytalanság, a modellek átlagosan 3 °C-os melegedéssel kalkulálnak a koncentráció duplázódása mellett, de nem lehet kizárni akár egy sokkal erőteljesebb, akár 6 °C-os melegedés lehetőségét sem. Egy globálisan átlag 4 °C-os melegedés mellett pl. Közép-Európa hőmérséklete jóval többel nőne, megváltoztatva az évszakok mintázatát Európa-szerte, elveszíthetjük az északi tenger sarki jégborítását nyáron és elvékonyodna télen is, mindennek pedig már most jól látható következményei vannak az időjárásra és az időjárási szélsőségekre, a folyók vízhozamára és áradására, a mediterrán területek szárazodására, ami további migrációt fog okozni: Európa teljesen átformálódna.
- Richard Tol, a Sussex-i egyetem gazdaságtudomány professzora úgy látja, hogy elsősorban a gazdasági növekedést kell fenntartani, hogy segítsük az országokat az elkerülhetetlenül bekövetkező változásokhoz való alkalmazkodásban. Véleménye szerint, még ha a kormányok tartják is magukat a beígért kvótákhoz a kibocsátás-csökkentés érdekében, jóval két fok fölötti melegedésre kell számítani, lehet az akár 3-4, sőt 5 °C-os is. Arra a kérdésre, hogy „Vajon aggódik-e a klímaváltozás hatásai miatt magára vagy a gyerekeire nézve?” azt válaszolta: „Európa meg fog ezzel birkózni! London esetében 3 fokra számítunk. Madrid, Barcelona, ott rosszabb kimenetel várható? Ez a kérdés a szegények kérdése! Én nem vagyok szegény! És abban is biztos vagyok, hogy a gyerekeim sem lesznek szegények!”
De
mit is mond pontosan a tudomány?
A fő testület, mely a klíma becsléséért
felel, az IPCC, melynek legutóbbi jelentése szerint, ha a CO2-szint
eléri az iparosodás előtti szint kétszeresét (ez az elkövetkező évtizedre
várható), az kb. 1.5-4.5°C-os melegedéssel fog járni az évszázad végéig. A
kutatás élvonala szerint az, hogy a kezdeti prognózisok túlzónak bizonyultak
annak tudható be, hogy a „hiányzó hő” az óceánok melegítésében tűnt el,
ahelyett, hogy a földfelszínt melegítette volna. A klímatudósok mindig is azt
állították, hogy a melegedés szeszélyesen fog zajlani, csak a szünet pontos
idejét nem becsülték meg. Ezt támasztja alá Jean-Pierre Gattuso óceánkutató is, aki az óceáni élővilágot
vizsgálja a felmelegedés és a CO2-koncentráció növekedéssel együtt
járó savasodás mellett. Eredményei szerint a maximum 2 °C-os melegedés, melyet
az intenzív kibocsátás-csökkentési forgatókönyvek mellet optimálisan el lehet
érni, egy kompromisszum, még relatíve jó az óceánoknak, közepes erősségű
változásokkal jár, a korallokat és a puhatestűeket nem annyira érinti. Egyéb
forgatókönyvek esetére sokkal nagyobb kockázatot jelez előre minden tengeri élőlénycsoportra
nézve. További tény, Corinne Le Quere,
az IPCC jelentések egyik szerzője szerint, hogy bár a becslések bizonytalansága
nagy, valamennyi eddigi jelentés egyre erősebb. Már nemcsak a felszíni
hőmérséklet emelkedésében tudjuk detektálni a klímaváltozást, hanem az óceánok
hőtartalmában, a sarki jégsapkák és a gleccserek olvadásában, és a
csapadék-mintázatokban: az emberi hozzájárulás a klímaváltozáshoz ma már
kétségkívüli tény. Ha nem teszünk semmit, akkor 3-5 °C közötti melegedés
várható a század végére, ha mindent megteszünk, akkor se lesz kevesebb 2
°C-nál, ami már önmagában is rengeteg! Tim
Lenton szerint a modellek mind melegedést jeleznek elő, de abban nagy a
bizonytalanság, hogy mekkorát és mikortól.
Johan
Rockström, a Stockholm-i Egyetem munkatársa
szerint a kérdés nem is annyira koncentráció-növekedés, hanem inkább a
bioszféra válasza: képesek leszünk-e fenntartani a természetes C-elnyelő
rendszereket, mint amilyenek az állandóan fagyott talajú területek, az
esőerdők, az északi erdők, a lápok vagy a tengerparti övezetek? Ezek hatalmas
tározók. 9 GT szén-dioxidot bocsátunk ki a fosszilis tüzelőanyagok
égetésével évente, de 100 GT hever a szibériai tundra alatt! Ezek a hatalmas
tározók szénből vagy metánból vajon hogyan fognak minket hátba támadni, ha az
élő ökoszisztémákat nem kezeljük kellően jól? Az ipari kibocsátásra való
fókuszálás nagyon kevés. A bolygót érő hatásokat sokkal több módon kell
temperálnunk. Az energiaállapot egyensúlyának felbomlását okozzuk a Földön, és
ahogy erre a Föld eddig válaszolt, az a hatások tompítása volt: 25-25%-kal több
szénelnyelés a szárazföldi növényzetben és az óceánokban, 90 %-kal több
hőelnyelés az óceánokban, fokozott visszavert sugárzás a jéggel borított
területekről. Ha a rezilienciáért felelős rendszereket mind érintetlenül
hagyjuk, és fenntartható módon kezeljük őket, vagyis nem vágunk ki erdőket, nem
degradáljuk a földeket, vigyázunk az óceánok élővilágára, őrizzük a
biodiverzitást, leszoríthatjuk a hőmérséklet-emelkedést 2 °C-ra, ha mindezt nem
tesszük meg, vagy a reziliencia-rendszerek mégis gyengébbek, akár 6 °C is
lehet.
Természetesen nekünk - az ökológiai rendszerek működésével foglalkozó kutatóként – szintén van véleményünk a témáról. Kutatócsoportunk támogatja az IPCC állásfoglalását és úgy gondoljuk, hogy ez az egyetlen olyan testület, amelynek előrejelzései és következtetései kellően megalapozottak és nagyszámú kutatás eredményein nyugszanak. Éppen ezért fontosnak tartjuk, hogy ezek az eredmények az oktatásban és az ismeretterjesztésben is megjelenjenek.
Az interjúalanyok munkásságáról a következő
oldalakon tájékozódhatunk:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése