Veszélyeztetett természet: hova vezet a termőföld utáni szüntelen sóvárgás?

A Föld talajainak károsodása és degradációja felgyorsult ütemben zajlik az emberi tevékenységek nyomán. Bolygónk területének mintegy 40%-a értéktelenedett el, mely folyamat fő mozgatórugója a modern mezőgazdasági tevékenység, és ha minden változatlanul marad, 2050-re ezen felül várhatóan egy nagyságrendileg Dél-Amerikával megegyező méretű földterületet fog érinteni a probléma. A talajok megóvásával nemcsak lokális talajtani, hanem globális szinten érhetünk el eredményeket, ugyanis az erre irányuló tevékenységek elősegíthetik a klímaváltozás és a biodiverzitás csökkenése elleni küzdelmet is. 

A napokban került kiadásra a Global Land Outlook Second Edition (GLO2) kiemelt jelentés, amely által betekintést nyerhetünk, hogyan is menedzseljük a területi erőforrásokat (pl. talaj, víz és biodiverzitás). Középpontjában a talajok helyreállítása, ellenállóképességének növelése áll, és elsődleges célja az egyes országok, valamint közösségek szemléletének talajdegradációt csökkentő, illetve visszafordító irányba történő formálása.

Jelenleg a világ népességének körülbelül felét érinti a talajdegradáció problémája. A jelenség számszerűsítésre is került az alábbiak szerint:

• A mezőgazdasági vállalkozások mindössze 1%-a uralja a Föld mezőgazdasági területeinek 70%-át, miközben az gazdaságok 80%-ának területe nem haladja meg a 2 ha-t.
•  Évente nagyjából 700 milliárd dollárnyi mezőgazdasági támogatás kerül kiosztásra, azonban a támogatások csupán 15%-a jellemezhető pozitív hatással a természeti tőke vagy a biodiverzitás szempontjából.
• A mezőgazdasági területek növelése céljából végzett erdőirtások legalább 70%-a nemzeti jogszabályok megsértésével valósult meg 2013 és 2019 között. Az élelmezési rendszer jelenik meg legfőbb károkozóként, ugyanis önmagában az erdőirtások 80%-áért felel.

Ibrahim Thiaw, az ENSZ sivatagosodás elleni küzdelemről szóló egyezményének (UNCCD - United Nations Convention to Combat Desertification) ügyvezető titkára hangsúlyozta, hogy komolyan kell vennünk a termőföldek leromlásának problémáját. Meg kell értenünk, hogy nincs az a termőterület, nincs az a lerombolható erdős, lápos terület, nincs az a vízmennyiség, amely képes lenne kielégíteni az élelem, állati takarmány és ruházati alapanyag utáni mérhetetlen sóvárgásunkat.

Habár a GLO2 jelentés egy meglehetősen kihívásokkal teli jövőt fest le számunkra, a kép sokkal pozitívabbá válhat abban az esetben, ha a kormányok hajlandóak lennének lépéseket tenni a talajok megóvása és helyreállítása érdekében. Ez utóbbi többek között újabb fák ültetésével, a legeltetés hatékonyabb szabályozásával, valamint egyes területek természetes regenerációjának elősegítésével lehetséges. Továbbá, ha a helyreállításon túllépve a területek védelme is előtérbe kerülne, az a fejlődő országokban biztosítaná a termésmennyiség növekedését, amely korlátozná az élelmiszerárak emelkedését.

Ezen lépésekkel mindemellett elősegíthetnénk a talaj szén- és vízraktározó képességének javulását, s habár a biodiverzitás-csökkenés jelensége továbbra is fennállna, az előrevetített fajveszteségek mintegy egyharmada megelőzhető lenne.

Tehát hogyan is tudjuk elősegíteni a termőföldek védelmét és helyreállítását?

• Újravadonosítással: adjunk szabad teret a természetes ökológiai folyamatoknak, ökológiai folyosók nyitásával a fragmentált élőhelyek között.
• Fontos lenne a szántóföldi táblák méretének csökkentése, az azokat kísérő tájelemek (mezsgyék és erdősávok) mennyiségének növelése.
•  Erdészeti tájkép-helyreállítással, az erdők rehabilitációjával.
• Teraszos növénytermesztés és lejtőirányra merőlegesen történő vetés/telepítés a talajveszteség, illetve vízmosások megelőzése érdekében.
• Talajvízgyűjtő területek konzerválása, és az esővíz hasznosítása.

Elsivatagosodás elleni küzdelem előtti és utáni állapot (Kína, Mu Us-sivatag)

Ahhoz, hogy valóban képesek legyünk változtatni a jelenlegi, valamint az előrevetített helyzeten, kormányzati és lakossági összefogásra egyaránt szükség van. Döntéseinkkel nagymértékben befolyásolhatjuk a talajgazdálkodási gyakorlatokat. Ibrahim Thiaw szerint tisztában kell lennünk azzal, hogy fogyasztókként igenis tudunk tenni az ügy érdekében: vásárlási szokásainkkal, mindennapi döntéseinkkel folyamatosan alakítjuk, formáljuk termőföldjeink állapotát, tehát a jövő forgatókönyvét mi írjuk.

Az eredeti cikk az alábbi linken érhető el: https://www.bbc.com/news/science-environment-61221666