Nemrégiben jelent meg egyetemünk honlapján, illetve az agrotrend.hu-n egy rövid írás a fenti címmel és mivel blogunkon és kutatásainkban is foglalkozunk a klímaváltozással és annak az agroökológiai rendszerekre gyakorolt hatásával, ezért fontosnak láttuk, hogy reflektáljunk a cikk által felvetett témára.
A téma óriási jelentőségű és szerteágazó és emiatt a tudomány által a társadalom felé közvetített információknak kiemelt jelentőségük van: hiteles forrásként megalapozott információkat kell biztosítanunk. A klímaváltozással kapcsolatban sokféle vélemény és információ elérhető, szűrésük néha nem egyszerű, a legjobb ezért, ha megbízható forrásokhoz nyúlunk: IPCC, EASAC, hazánkban pedig elsősorban az MTA, a tudományegyetemek (pl. ELTE Meteorológia Tanszék), az OMSZ.
Bár már régóta ismerjük a klímaváltozást kiváltó tényezőket és azok működését, a tudományos munkák - helyesen - mindig közölték az eredmények bizonytalanságát. Ez gyakran alapot teremtett arra, hogy bagatellnek, bizonytalannak állítsák be olyanok, akiknek ez érdekében áll. Az utóbbi évtizedben azonban tudományos konszenzus alakult ki a klímaváltozással kapcsolatos sok - korábban bizonytalannak tekintett - tudományos eredménnyel kapcsolatban: kijelenthetjük, hogy a klímaváltozás fő oka az üvegházhatású gázok felhalmozódása a légkörben, ami az emberi tevékenység hatására történik, illetve azt is, hogy előreláthatólag súlyos környezeti károkat fog okozni a folyamat.
A várható hatásokkal megint csak ugyanaz a helyzet: 1-2 °C-os hőmérséklet-emelkedés miért okozna jelentős problémát az emberiségnek? Hiszen akkor Magyarország akár szubmediterrán ország is lehet és - ahogy a római korban is - még profitálhatunk is a folyamatból. Az említett írás is erre hivatkozik: csak alkalmazkodnunk kell az új feltételekhez és megtalálni a megfelelő növényfajokat a termesztéshez.
Ez azonban súlyosan félrevezető és sok szempontból az:
Ezek közül talán a legfontosabb az az, hogy a felmelegedés nem egyenletes, az időjárási szélsőségek gyakoriságának emelkedése az időjárás több elemében is megjelenik (hőhullámok, szárazságok, extrém csapadékesemények), így az átlagosan kismértékű emelkedés nagyon nagy kilengésekhez vezet. Ezt már ma is megérzi a mezőgazdaság, de nem érezzük azt, hogy új növényfajok bevezetésével lehetne orvosolni a problémát, mert erre nem lenne reális lehetőség.
Fontos kérdés még a felmelegedéssel egyre terjedő kártevők, kórokozók, invazív növényfajok terjedése is, amelyek megváltoztatják az ökológiai rendszerek működését (és a társadalmi hatásaik sem elhanyagolhatók). A felmelegedéssel észak felé tolódó növényzeti határok - amelyeket a cikk is említ - egy lassú klímaváltozás esetén és az ember jelenléte nélkül (élőhelyek feldarabolódása) valóban nem jelentene problémát, már többször is előfordult a földtörténet során. A jelen változások azonban rendkívül gyorsan zajlanak és a növény- és állatfajoknak egyszerűen nincs lehetőségük az alkalmazkodásra, vándorlásra. Ha csak a termesztett növényeket vesszük figyelembe, az egyre szélsőségesebbé váló időjárás nem kedvez új növényfajok betelepítésének: nagy valószínűséggel nem alakul ki nálunk a mediterrán éghajlat csapadékban bővelkedő és fagymentes téli időszaka.
Az ökológiai rendszerek szénforgalma is megváltozik, ez sok esetben pozitív visszacsatolást jelent a klímaváltozásra, mivel növeli a légkörbe jutó szén-dioxid mennyiségét, emellett pedig csökkenti a talajok széntartalmát.
És sorolhatnánk még a negatív hatásokat (biodiverzitás-csökkenés!).
De az egyik legnagyobb probléma az, hogy nagyon nehéz feladat az emberekben tudatosítani azt, hogy közösen tennünk kell a klímaváltozás hatásainak csökkentése érdekében. Sok, a társadalmat - a jelenlegi társadalmi/gazdasági berendezkedést - hátrányosan érintő döntésre lenne szükség, elsősorban a kibocsátáscsökkentés területén, amiben a gazdaság és a vele összefonódó politika nem érdekelt. Alulról kellene építkeznünk, ráébreszteni az embereket a probléma súlyára és a saját felelősségükre - és ebben a folyamatban az ilyen megnyilvánulások/vélemények súlyos károkat okoznak. Különösen egy olyan egyetemen, ahol a mezőgazdasági- és környezettudományi képzésekre nagy hangsúlyt fektetünk.
Az igazság az, hogy hamarosan fordulóponthoz érünk (bár lehet, hogy ez már be is következett), ahonnan a klímaváltozás már nem mérsékelhető kellő mértékben. Ez a fordulópont azt jelenti, hogy a visszafordíthatatlan változások megakadályozására már nem maradt elég időnk. Egy, a Nature-ben megjelent cikk (Climate tipping points - too risky to bet against) alapján alig néhány évünk van arra, hogy hatékonyan befolyásolni tudjuk a klímaváltozást és mérsékelni tudjuk a következményeket. Ezt erősítik meg az IPCC által már korábban közzétett eredmények is.
Talán mégis félnünk kellene és tenni valamit.
Balogh János
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése