IV. Globális Klímasztrájk!

Megint ott voltunk. Szívünkből szóltak. Például, hogy az oktatásban kapjon nagyobb teret a klímavészhelyzet kérdése. Vagy, hogy Magyarországon is hirdessék ki a klímavészhelyzetet, ahogy azt ezen a  héten megtette az EP, illetve korábban megtette Budapest is. A továbbiakban legyen cselekvési terv, és a döntéshozatal ne kerülhesse ki a klíma kérdését. Körülöttünk csupa fiatal! Invitálták a nézelődőket, hogy csatlakozzanak! Békésen.

Kutatócsoportunk cikke a PLoS ONE folyóiratban

 

A cikk a talajból kibocsátott CO₂ mennyiségének változásaival, az azt szabályozó tényezőkkel foglalkozik. A CO₂ talajból történő kiáramlása, amit talajlégzésnek is nevezünk, jelentős mennyiségű szenet mozgat: becsült értéke globálisan 70-80 Gt C/év. Összehasonlításul: az emberi tevékenység által a légkörbe jutó szén (főként szén-dioxid formájában) mennyisége jelenleg kb. 9 Gt C/év (globalcarbonproject.org). Mivel ezt a CO₂ áramot – ahogyan a fotoszintézist is - főként a klimatikus tényezők szabályozzák, ezért a klímaváltozás erre is jelentős hatással van. Ezért is fontos a talajlégzést szabályozó tényezők feltárása.

Régóta ismert, hogy ezt a CO₂-kibocsátást környezeti tényezők (pl. talajhőmérséklet és –nedvesség) jelentősen befolyásolják, de az már kevésbé kutatott, hogy a biológiai tényezők – különösen a növényi működési aktivitás, a fotoszintézis – mennyiben határozza meg ezt a jelentős CO₂ áramot.

Kutatásunk során több éven keresztül mértük a talajeredetű CO₂-kibocsátást egy hazai homoki legelőn különböző talajmintákon: kialakítottunk gyökerektől mentes talajfoltokat, illetve olyanokat is, ahol egy háló segítségével kizártuk a gyökereket, de engedtük a mikorrhiza gombafonalak növekedését. Ilyen módon el tudtuk különíteni a talajbeli szervesanyagok lebontásából származó, illetve a növények gyökereiből és a mikorrhiza gombákból származó szén-dioxidot. Ehhez az elkülönítéshez felhasználtunk a szén nehezebb (13-as) izotópjának gyakoriságán alapuló méréseket is.

Eredményeink szerint a fotoszintézisből származó, a gyökerek, majd a talajlakó mikróbák felé juttatott tápanyagok hatása igen hamar (24 órán belül) megjelenik a talajból kibocsátott CO₂ mennyiségének változásában, jelentősen módosítva azt. Ez a hatás különböző mértékben jelenik meg az egyes fenológiai stádiumokban (tehát tavasszal, ősszel vagy pl. a téli nyugalmi periódusban). A talajbeli hőmérséklet ingadozása, illetve a fotoszintézis révén létrejött, majd a gyökerek felé allokált szénhidrátok mennyiségének napszakos változása magyarázhatja a talajlégzés napi dinamikáját.

A szén-dioxid fontos, mint üvegházhatású gáz, de áramainak mérésével a talajok széntartalmának változásairól is képet kaphatunk. Ez a széntartalom kiemelt fontosságú a talajok biológiai aktivitásának fenntartásában, a termőképesség megőrzésében. Kutatócsoportunk fő célja a hazai mezőgazdasági talajok szénforgalmának és ehhez kapcsolódóan a mezőgazdasági eredetű üvegházgáz-kibocsátásnak a vizsgálata.

 

Ültessünk fát!!!

Ne üljünk ölbe tett kézzel, másokra mutogatva a klímakatasztrófa kapcsán, bármennyre is tehetetlennek érezzük magunkat! Világszerte megszaporodtak a faültetési mozgalmak egy Science-ben megjelent kutatás kapcsán, íme egy bejegyzés, ami a sivatagosodás korábbi történéseivel párhuzamosan a jelenleg zajló folyamatokról is beszél.
Már most megindult a hozzászólások árja: pedig szerintem is, ültessünk fát! Legalább ennyit biztosan tehetünk.
https://www.myforest.hu/

III. Globális Klímasztrájk!

Szeptember 27-én volt a harmadik Globális Klímasztrájk. Ott voltunk! A menet a Clark Ádám tértől a Parlamentig haladt. Sok ezren vounltunk, a többég fiatal, középiskolás, egyetemista, de mi például általános iskolás osztállyal együtt vettünk részt a tüntetésen.

Gyepterületek legeltetése: miért is fontos a közepes zavarás elve!

Belebotlottam ebbe a remekül összeszedett, nem tudományos folyóiratban megjelent cikkbe, mely a  jelenlegi legeltetés hatásait és a gyepterületek állapotait foglalja össze. A legeltetéssel kapcsolatban általában az a téma kerül szóba először, hogy nincsenek a gyepterületek legeltetve, pedig mennyire szükség lenne a megfelelő legeltetésre, hogy a biodiverzitás megmaradjon vagy javuljon egy területen. Ez a cikk pont az ellenkező oldalra hívja fel a figyelmet, hogy a legeltetett területek nagy része rendkívül túl van legeltetve, és ennek milyen következményei vannak, nem csak a biodiverzitásra, de az ott élő emberek életére is. Bár romániai területekről van benne szó, de biztos vagyok benne, hogy ez a probléma Magyarországon is fennáll, pl. a Hajós környéki homoki gyepeken saját magam tapasztaltam a túllegeltetés következményeit.

http://think.transindex.ro/?cikk=28006&sok_a_juh_keves_a_legelo_okologiai_valsagot_okoz_a_tullegeltetes%3F&fbclid=IwAR1uJFfog567Ypq2oVUAwdLE5-FtbeEIjKbp3jQ6Snbx19ZXovQlp8o7yVQ

Figyelemfelkeltőbb kommunikáció

Egy hirdetési tanácsadó cég új kutatása szerint az embereket nem mozgatja meg a klímaváltozás (climate change) vagy a globális felmelegedés (global warming) fogalom. 120 személy bevonásával folytattak le egy vizsgálatot, melynek során EEG-vel az agyi aktivitást, web kamerával az arckifejezéseket, az ujjakra csatlakoztatott érzékelőkkel pedig a bőr fokozott érzelmi reakciókra adott válaszait regisztrálták. Maga az érzelmeket kiváltó inger néhány fogalom volt, melyeket a vizsgálati személyekkel meghallgattattak. 

1. ábra: A kutatásba bevont személyek érzelmi reakciója néhány klímaváltozással kapcsolatos fogalom meghallgatása során. A színek különböző politikai beállítottságú csoportokat jelölnek.

Sokkal kisebb érzelmi reakciót váltott ki az említett két fogalom, mint pl. a környezet-pusztulás (environmental destruction) vagy a klímaválság (climate crisis), különösen a politikailag elkötelezettek körében (1. ábra). Sokak számára ugyanis a „melegebb” klíma valami kellemes dolognak, míg a klíma változása természetesnek tűnik. A kutatások és tapasztalatok azt mutatják, hogy a nyelvezetnek, a fogalmaknak önmagukban is hatásosnak kell lenniük ahhoz, hogy felkeltsék a figyelmet. A klímaváltozás és globális felmelegedés azonban egyik sem elég erős fogalom: túlságosan semlegesek és „régiek”. Az idegtudomány módszerei azonban segíthetnek feltárni, hogy mely fogalmakkal és milyen nyelvezettel érdemes megszólítani az embereket ahhoz, hogy megérintse őket egy téma, és hogy sürgetőnek érezzék a cselekvést annak ellenére, hogy a cselekvés hatása nem a jelenben, hanem a jövőben valósul meg. Az eddig vizsgált fogalmak közül a klímaválság tűnt a legalkalmasabbnak erre a célra.

Egy távlati közösségi cél érdekében való közös cselekvés azonban az emberi természettel ellentétes viselkedés. Evolúciónk során korábban az volt az előnyös, ha a pillanatnyi fenyegetésekkel foglalkoztunk, gyorsan mérlegeltünk és döntöttünk a túlélésünk és sikeres szaporodásunk érdekében. Agyunk ilyenfajta működése azonban kognitív torzításokhoz vezet, amelyek megnehezítik olyan komplex és hosszú távú kihívások mérlegelését, mint amilyen a klímaváltozás is. Hogyan érhető hát el az, hogy pénzünk, időnk, komfortunk rovására egy olyan absztrakt fenyegetéssel foglalkozzunk, mint a klímaváltozás? Egy másik kutatás épp ehhez nyújt némi kapaszkodót: egy absztrakt információ elgondolkodásra késztet, de cselekvésre nem. Egy konkrét hír erősebb érzelmeket vált ki és sokkal inkább segíti a viselkedésünk megváltoztatását, mint az absztrakt információ. Adott esetben az empátiánkra apellál. Egy kísérletben kimutatták, hogy ha egy választáshoz vagy stratégiai döntéshez nem pusztán a gazdasági haszon mértékét társítják, hanem egy másik konkrét esemény bekövetkezését is, például az élőlények lehetséges pusztulását, megfontoltabban döntünk. Kevésbé az azonnali gazdasági haszon lesz a cél. Ugyanígy, ha tudjuk, hogy mely csoportokat érint elsősorban a jövőben a mai rossz döntéseink sora, figyelmesebbé válunk viselkedésünkben. Sokfelé, nagyon helyesen, éppen a gyerekek karolják fel leginkább a klíma ügyét, hiszen, ők azok, akik az elszenvedői lesznek a katasztrofális változásoknak! A pszichológiai kutatások eredményei szerint az információs kampányokban is rájuk van szükség!

Ezen kívül pedig, ahogy erről korábban már szó volt, egyénként és kis csoport tagjaként könnyebben elkezdhetjük megváltoztatni a szokásainkat, elkezdhetünk másképp dönteni, választani, mint nagyobb vagy akár globális léptékben, mert ez utóbbi esetben sokszor inkább azt érezzük, hogy majd valaki más megoldja helyettünk, mi nem tehetünk semmit (ez egyébként szintén egy kognitív torzítás). Nagyon fontos kérdés azonban, ha visszagondolunk a politikai hovatartozás kérdésére is a fenti ábra kapcsán, hogy milyen csoporthoz tartozunk? Hogyan kerültünk bele a csoportunkba? Egyáltalán, van-e értelme a csoportnak, amihez csatlakoztunk vagy amibe bekerültünk??? 50 éve zajlanak kutatások arról, hogy mit is jelent a csoporthoz tartozás és mennyire favorizáljuk a csoportunkon belüli érdekeket, személyeket a kívül esőkkel szemben. Érdekes eredményeket hozott egy 5-8 éves gyerekek körében nemrég lezajlott felmérés: függetlenül attól, hogy mennyire volt a létrehozott csoportnak értelme (érme feldobása alapján véletlenszerűen kerültek a „zöld” vagy a „narancssárga” csoportba a gyerekek vagy azt mondták nekik, hogy a sorsolást egy gép végzi, ami mélyen beléjük lát és a tulajdonságaik alapján dönt arról, hogy hova tartoznak) egyformán erősen favorizálták a gyerekek a saját csoportjuk tagjait. Jobban kedvelték őket, szívesebben játszottak velük, hasonlóbbnak gondolták őket saját magukhoz és szívesebben osztoztak velük, mint a másik csoport tagjaival. Önmagában a csoporttagság erőteljes csoporton belüli részrehajlással járt, nem kellett, hogy a kialakult csoportnak bármilyen értelme legyen! Egy további lépésben még inkább igyekeztek a véletlenszerű csoportba kerülés lényegét megértetni a gyerekekkel, hogy még tisztábban lássák, ennek aztán végképp semmi jelentősége nincsen. Mégse szűnt meg teljesen a csoporton belüliek előnyben részesítése! Ugyan kevésbé érezték magukat hasonlónak a csoportba tartozókhoz, és kevésbé preferálták őket, az osztozkodás szempontjából nem találtak különbséget, szívesebben osztoztak a csoport tagjaival, mint a másik csoporthoz tartozókkal.

Itt tehát adódik még egy fontos szempont a klímaváltozásról való kommunikáció kapcsán: ha önmagában a csoporttagság elég a részrehajlás kialakulásához, mennyire nem mindegy, hogy hogyan kezeljük az ebből fakadó előítéleteket, kirekesztést és manipulatív csoportérdekeket! Érdemes átgondolni, hogy milyen csoporthoz is csatlakoztunk, mikor, miért, és minden egyes ott fellelhető gondolattal valóban és mindig egyetértünk-e, vagy esetleg egy másik csoport szempontjai, pl. a klímaváltozás kapcsán a kutatókéi, mégis reálisabbak!