Miért érdekes?

Az erőforrások – és ide nemcsak az energiahordozók tartoznak, hanem pl. az ökológiai rendszerek, mint „szolgáltatók”, és a talaj is – használatának intenzitása várhatóan a jövőben is növekedni fog, gondoljunk csak az emberi populáció növekedésének mértékére, és növekvő igényeire. Az ember, megjelenése óta, jelentős hatással volt a bioszféra anyagforgalmára, a jelenleg is zajló klímaváltozás is ennek következménye. A klíma és annak változásai, tapasztalhatjuk, jelentős hatással vannak a földfelszíni életre. Ám ennek a fordítottja is igaz: a felszínen és a felszín alatt zajló folyamatok is hatnak az atmoszféra működésére. A különböző komponensek között zajló anyagáramok megértésével közelebb kerülhetünk a jelenleg zajló klímaváltozás okainak tisztázásához és a változások esetleges lassításához, ami jelenleg az egyik legfontosabb célkitűzés a klímapolitikában.

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Pavlov-i reflex. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Pavlov-i reflex. Összes bejegyzés megjelenítése

2019. május 20., hétfő

Ehetünk növényeket???


Már egy éve is, hogy egy érdekes rádióadásra bukkantam, azóta motoszkált bennem, hogy erről írni kellene… Így most, az utóbbi bejegyzéseknél kicsit vidámabb vizekre evezve: Is eating plants wrong?, azaz, Baj-e, ha növényeket eszünk? – az adás összefoglalója, s egyben a blogon korábban közölt két téma, kommunikálnak-e a növények és milyen a fenntartható étrend folytatása.
A műsor első perceiben egy londoni vegán étteremben szólaltatnak meg embereket arról, hogy hogyan éreznek a húsevéssel kapcsolatban. Természetesen rosszul. Szerintem a többség persze nem azért eszik hús, mert élvezettel gondol arra, hogy hogyan is kerülnek a tányérunkra az állatok, de persze nem provokálni szeretnék. Mindenesetre a folytatásban olyan kutatásokról esik szó, melyek azt igazolják, hogy a növények nemcsak érzékelik a környezetüket, hanem tanulni és emlékezni is képesek, döntéseket hoznak, és bonyolult kommunikációt folytatnak más növényfajokkal. Számos olyan tulajdonsággal rendelkeznek, melyeket korábban csak állatoknak tulajdonítottak, innen hát a kérdés: együnk-e akkor növényt???
Elöljáróban: a növényeknek nincs agyuk, nincsenek idegeik, mégis, a környezetükből rengeteg információt vesznek fel valamilyen úton-módon. Képesek a fényt, a kémiai anyagokat, a hanghullámokat, vagy akár az elektromágneses erőket és gravitációt is érzékelni anélkül, hogy az állatokéhoz hasonló érzékszervekkel rendelkeznének. Ily módon észlelik a külvilágból érkező információkat akár a rendelkezésre álló tápanyagok helyzetéről, akár a számukra veszélyes kórokozók vagy növényevők jelenlétéről. A válaszreakciók egyes kutatói tanulásról, Pavlov-i reflexről és memóriáról is beszélnek a növényi viselkedés kapcsán. Vajon növényeknél is működik a társításos tanulás? Egy kísérletben hanghatást kapcsoltak fénnyel, ez utóbbi felelt meg Pavlov klasszikus kísérletében az élelemnek, míg az előbbi a csengőnek, amely az élelemhez társítva tanulás után már önmagában is kiváltotta a kutyák nyálelválasztását. És valóban, a növények növekedése a fénnyel társított hanghatással is befolyásolható volt! Kérdés, hogy hogyan, milyen biokémiai folyamatokon keresztül? De főleg: hogyan választja ki a növény ilyenkor a növekedés irányát, milyen folyamatokon keresztül emlékszik a hanghatás irányára és hogyan asszociál a hang és a fény kapcsolatára? További kutatások azt is vizsgálták, hogy vajon a növények megosztják-e egymás között a tanult információt? A kísérleti beállításban 5 növényt ültettek edénybe úgy, hogy mindössze két-két gyökerüket hagyták meg: minden növény egyik gyökere az egyik ültető edénybe került, míg a másik már a következőbe, ahol egy újabb növény gyökerével osztozott az edényen. Az első növényt szárazságstressznek tették ki, míg a többit öntözték. Az eredmények az mutatták, hogy a szárazság stressz „üzenete” nemcsak a közvetlen szomszédnak, hanem a teljes láncolatnak átadódott, a növények mind sztóma-záródással igyekeztek megakadályozni a további víz-vesztést. Egy további vizsgálatban valamennyi növényt szárazságnak tettek kik, és azt nézték, van-e emlékük a korábbi stresszről, szemben a kontroll növényekkel, melyek az előzetes tanulási folyamaton nem estek át. A kontroll növények kiszáradtak, míg a „tanultak” nem, ez utóbbiak, „emlékezve” a korábbi stresszhatásra, hamar lépéseket tettek a kiszáradás elkerülésére!
A növények közötti kommunikáció másik útja a levegőbe kiválasztott anyagokon keresztüli érintkezés. Az találták, hogy a növények hatékonyabban kommunikálnak azokkal a szomszédaikkal, amelyekkel azonos földrajzi régióban együtt, egymás közelében élnek, mint a pár száz kilométerrel arrébb élőkkel. Mintha dialektusokat használnának?! A következő kísérlettel igyekeztek igazolni az elképzelést: egy sásfaj déli és északi élőhelyekről származó egyedeit ültették össze mind déli mind északi vizsgálati területen, így a „társalgási téma” azonos lehetett, míg a dialektus más. De vajon miről szólt a kommunikáció? A herbivória (növényevés) veszélyét kellett a növénynek továbbítania, majd ezzel a plusz információval elősegíteni a növényevők általi rágás következményeinek minimalizálását. Azok a növények, melyek kommunikáció útján értesültek egymástól („földik” lévén J) a növényevők lehetséges károkozásáról, több hajtást és virágot hoztak, mint amelyek nem, így enyhítve a rágás hatását.
Az erdei talaj is egy hatalmas kommunikációs hálózat, amely a fák beszélgetésének közege. Az erdőben az „anya-fa” akár 50 másik fával is kapcsolatban állhat, de gyakorlatilag valamennyi fa egyetlen óriási hálózatot alkot („wood-wide-web”) mikorrhiza gombafonalakon keresztül. A korábbi ismeretek szerint a gomba segíti a fa tápanyag- és vízfelvételét, míg a fa fotoszintézis-termékeket juttat a gomba szükségleteinek kielégítésére. Újabb eredmények szerint azonban a gomba-fa hálózat fák egymás közötti tápanyag-forgalmazásában is részt vesz, nem is akárhogyan: a szomszédos fák egészségi állapota, épsége, de genetikai rokonsága is meghatározza azt, hogy hova mennyi jut a fotoszintézis során előállított termékekből. Duglászfenyőkkel kísérleteztek, rokonokat és nem rokonokat ültetve egymás mellé azt tapasztalták, hogy a rokon növény számára több cukrot juttatott az anyanövény, mint az idegenek számára, és maga a rokon növény is kiterjedtebb gomba-fonal hálózatot tudott kiépíteni az anyanövénnyel, könnyítve a cukrok felvételét, mint a nem rokon növények. Annak a kérdésnek a megválaszolása, hogy a fa részéről történik valamilyen rokon-felismerés, vagy inkább a talajbeli hifa- (gombafonal-) hálózat jön létre könnyebben rokon fa-fajok gyökerei között, még várat magára, ahogy jó néhány fentebb olvasható kérdésé is. A fent említett kutatások eredményeivel még sokan vitatkoznak, egyelőre kevés vizsgálat született a növényi kommunikáció témakörében, számos részlet tisztázásra vár. És persze a megfogalmazás is adott esetben kissé hatásvadász, ami azonban nem zárja ki azt, hogy ezek a megfigyelések igazolódhatnak a későbbiekben.
Akkor most intelligensek a növények? A műsor szerint képesek döntéseket hozni, melyekkel a saját fitneszüket növelik, így az ilyet nevezhetjük akár intelligens döntésnek is. Megehetjük ezek után a növényeket??? Ez már filozófiai kérdés, és nagyon messzire vezet…