Az elmúlt évtizedekben számos kutatási eredmény számolt be az erdők föld alatti élőhálózatáról, amely a felszín alatt kialakuló, gyökerek és gyökérkapcsolt (mikorrhiza) gombák együttműködéséből eredő kapcsolati rendszer. Közös micéliumhálózat (common mycorrhizal network, CMN) akkor jön létre, amikor mikorrhizagombák hifái azonos vagy eltérő fajokhoz tartozó fák gyökerei között felszín alatti összeköttetést alakítanak ki. Ez a wood wide web néven ismertté vált, több mint 100 millió éve létező földalatti „közösségi hálózat” egy olyan rendszer, amely korábbi kutatások szerint egyaránt alkalmas fák között megvalósuló kommunikációra és közvetett anyagátadásra is. A rendszer segíti a fiatal növények növekedését, a figyelmeztető jelzések továbbításával a megtámadott egyedek védelmi mechanizmusokat indukálnak társaikban, valamint az ép fák a gombaháló segítségével a sérült növényeket tápanyagtöbblettel támogatják. Mindezen folyamatok által az erdő fái lényegében egy organizmussá egyesülnek. Az elmélet már-már a növények humán vonásainak lehetőségét pedzegeti, s így az autotróf társaink iránt kialakuló empátiának köszönhetően a média is előszeretettel foglalkozik a témával.
Bár a wood wide web alapfeltevését illetően - miszerint létezik egy közös micéliumhálózat – nincsenek kétségek, a jelenség funkcióját, illetve jelentőségét most megkérdőjelezték, ugyanis évtizedek kutatómunkája sem hozott az elmélet alátámasztására elegendő bizonyítékot. Justine Karst (Albertai Egyetem), Melanie D. Jones (British Columbia Egyetem) és Jason D. Hoeksema (Mississippi Egyetem) az erdei micéliumhálózat többéves szakirodalmának áttekintését követően azt állítják, hogy a túlnyomóan részrehajló pozitív kontextusban történő idézések száma, illetve a túlértékelt eredmények félretájékoztatáshoz vezettek a CMN-nel kapcsolatban.
Annak ellenére, hogy korábbi állítások szerint minden egyes erdő alatt fellelhető egy micéliumhálózat, valójában nem áll rendelkezésünkre megfelelő számú bizonyíték ahhoz, hogy ilyen megállapításokat tegyünk, az általánosításhoz ugyanis messze nem sikerült elegendő erdőt feltérképezni CMN struktúrát és funkciót illetően. A hálózatok tulajdonságaival kapcsolatban a DNS alapú vizsgálatok adják a legmegbízhatóbb eredményeket, melyek a hálózatok térbeli folytonosságának igazolására is alkalmasak. Ám ez a módszer rendkívül idő- és energiaigényes, aminek következtében máig csupán két erdőtípusban végeztek ilyen vizsgálatokat. További kétségek merültek fel azon megállapítással kapcsolatban is, hogy a túlélési esélyek növelését, valamint a növekedés serkentését célozva az idősebb fák erőforrásokat – pl. tápanyagokat – juttatnak a fiatal növények, magoncok felé a hálózaton keresztül. Egy 26 tanulmányból készült irodalmi áttekintésben tisztázták, hogy bár a fák között megvalósulhat felszín alatti erőforrás-átadás, ennek nem feltétele a közöttük fennálló mikorrhizák általi összeköttetés, és a magoncok számára nem jelent egyértelműen előnyt a CMN-hez való hozzáférés.
A kutatók azt az elképzelést is cáfolhatónak vélik, hogy a kártevők által károsított egyedek figyelmeztető jelzéseket továbbítanak a CMN-en keresztül veszélyeztetett társaik számára annak érdekében, hogy védekezési mechanizmusaikat aktiválva felkészítsék őket a potenciális támadásra. Ezen állításokat ugyanis egyetlen lektorált, publikált terepkísérlet sem támasztja alá.
A Nature-ben megjelent szakirodalmi áttekintésük során felfigyeltek arra, hogy az elmúlt 25 évben kétszeresére nőtt a bizonyítékokkal nem vagy nem kellően alátámasztott állítások száma, melynek oka elsősorban a referencia alapjául szolgáló tudományos cikkek hiányossága, sok esetben ugyanis az eredmények értékelésekor figyelmen kívül hagyják az alternatív magyarázatokat és zavaró hatásokat. Karsték mindezek alapján arra a következtetésre jutottak, hogy a felfújt, tudományosan nem alátámasztott információ nagymértékben képes befolyásolni, alakítani, sőt pozitív irányba torzítani a micéliumhálózat közösségi narratíváját, melynek hátulütője az erdőgazdálkodás gyakorlatában mutatkozhat meg. Az erdőgazdálkodási döntések alapjául legtöbb esetben a tudományos eredmények szolgálnak, így korai lenne további bizonyítékok hiányában az erdészeti irányvonalakat önmagában a CMN-re és állítólagos előnyeire alapozva meghatározni.
A három szakember a kritikák mellett a CMN vizsgálatok eredményességének és megalapozottságának fokozása érdekében megbízhatóbb kísérleti módszertanra is javaslatot tett. Ilyen például a micéliumhálótatok genetikai alapú vizsgálatának kiterjesztése világszerte különböző erdőkre, illetve a fák közötti micélium-összeköttetések térbeli és időbeli szerkezetének feltárására irányuló kutatások számának növelése.
Szem előtt kell tartani, hogy a téves információk kiszűrésének sikertelensége bizony a társadalom tudományba vetett hitének megtöréséhez vezethet, ami a döntéshozatal területén súlyos következményekkel járhat. A tudományos közösségnek mindenképp törekednie kell arra, hogy a közvélemény számára is elérhetőek legyenek a tudományos megállapítások megfogalmazásához vezető bizonyítékok.
Hivatkozás: “Positive citation bias and overinterpreted results lead to misinformation on common mycorrhizal networks in forests” by Justine Karst, Melanie D. Jones and Jason D. Hoeksema, 13 February 2023, Nature Ecology & Evolution. DOI: 10.1038/s41559-023-01986-1
