Vészharang!

A Tufts University klímaváltozással kapcsolatos, a Nature Climate Change lapban megjelent cikke (illetve az arról készült, elérhető beszámoló) szerint a kutatók 5 millió modell-kimenetel közül csak néhány esetben tapasztaltak kevéssé felmelegedett földgolyót. A kutatás újdonsága az, hogy az emberi tevékenységekhez, valamint a klímához kapcsolódó bizonytalanságok (pl. a népesség-növekedés, a technológiai fejlődés, a klíma üvegházhatású gázokra való érzékenységének bizonytalansága) eddiginél szélesebb skáláját elemezték egy korábbi bejegyzésben már említett szcenáriókban. A klímatudósok szerint a még „elviselhető” jövőt biztosítani tudó, 2100-ig maximum 2 °C-os globális hőmérséklet emelkedés igazán nehezen elérhető cél, hacsak azonnal és drasztikusan nem áll át bolygónk a szén-semleges energia-termelésre 2030-ig!

„Despite massive uncertainties in a multitude of sectors, human actions are still the driving factor in determining the long-term climate. Uncertainty is sometimes interpreted as an excuse for delaying action. Our research shows that uncertainty can be a solid reason to take immediate action” – azaz:

Amellett, hogy számos területen jelentős bizonytalansággal kell számolni, még mindig az emberi tevékenységek felelősek elsősorban a klíma hosszú távú alakulásáért. Néha a bizonytalanságba kapaszkodva keresünk mentséget arra, amiért a beavatkozásokkal késlekedünk. Kutatásunk azt mutatja, hogy éppen a bizonytalanság az erős érv az azonnali cselekvésre!” – írja a cikk első szerzője.

Ugyanakkor a globális környezeti problémák és a klímaváltozás érdekes, és egyre gyakoribb pszichológiai vonatkozású hatásairól is olvashatunk. Távol áll vajon a valóságtól, ha arra gondolunk, hogy mindannyian, akik ezekkel a kérdésekkel foglalkozunk, fekszünk és kelünk, ezekben tájékozódunk, kutatunk, valamennyien az „eco-anxiety”, azaz öko-szorongás tüneteit produkáljuk? Öko-szorongás az az érzés, amikor eluralkodik rajtunk a krónikus rettegés a környezeti összeomlástól, és egyben lesújt ránk az a tudat, hogy milyen kicsik és tehetetlenek is vagyunk magunkban, súlyosan aggódunk a saját jövőnk és gyermekeink jövője miatt. Sokan, kutatók is érintettek. Mit tehetünk ellene? Ahogy korábban is írtunk erről, ismét az egyéni cselekvésekben, döntésekben rejlik a megoldás. Minden eddiginél szélesebb a szociális kapcsolataink hálózata, használjuk ki ezt, maradjunk pozitívak, és győzzük meg a környezetünket arról, hogy a tudomány világos és egyszerű ajánlása az, hogy 2030-ig meg kell feleznünk a CO₂ kibocsátásunkat – mondja egy kutató. Továbbá, egyrészt egyéni döntésinkben arra kell törekednünk, hogy a klímaváltozás tényét szem előtt tartva válasszunk, mit eszünk, hogyan utazunk, mit vásárolunk, másrészt beszéljünk ismerőseinkkel, barátainkkal a klímaváltozásról, harmadrészt pedig várjuk el a politikusoktól és a cégektől, hogy elérhetővé, olcsóvá tegyék a módját annak, hogy jól tudjunk cselekedni a klímáért!