A következő kísérletet növényélettan gyakorlaton végeztük, egészen látványos eredménnyel, ezért is szeretném megosztani. A hagyományos fotóelőhívás során negatívfilmen keresztül világították meg a fényérzékeny felületet, és utána azt egy előhívó folyadékkal kezelve hívták elő a képet. Ugyanezt végeztük el a fotoszintézis segítségével bablevélben, ahol a fényérzékeny anyag a kloroplasztisz, benne a megvilágítás hatására felhalmozódik a keményítő, ami pedig jóddal láthatóvá tehető. Ilyen módon egészen részletes képek jeleníthetők meg a növények levelein.A kísérletet nem én találtam fel, Hans Molisch: Növényélettan, mint a kertészet elmélete című 1926-ban megjelent könyvéből vettem. A kísérlet eredményéről képeket is közölt a szerző:
Ezt próbáltuk reprodukálni a gyakorlaton.
A kísérlet menete a következő volt:
- 24 órán át sötétben tartottunk babnövényeket, hogy a levelek keményítőtartalma kiürüljön,
- ezután 8 órán át negatívfilmen keresztül világítottuk meg a leveleket LED lámpák segítségével,
- tömény alkoholban megfőztük a leveleket,
- majd desztillált vizes mosást követően Lugol-oldatba áztattuk néhány percre.
Az eredmény:
Kicsit közelebbről:
 |
| Az első két kép fóliára nyomott negatív képen keresztül, a harmadik eredeti fotónegatívon keresztül készült |
A levelekben ott képződik és halmozódik fel keményítő, ahol fény éri a levelet, mivel a fotoszintézis termékeként elsődlegesen a kloroplasztiszokban tárolódik el. Ahol több fény éri a levelet, ott több keletkezik, ahol kevesebb, ott kevesebb, ezt a fotónegatív határozta meg. A keményító a színanyagok eltávolítása után (alkoholos főzés) is a levélben marad és jódpróbával előhívható (a Lugol-oldat kálium-jodidos jódoldat), mivel a jódoldat eredetileg barnás színe kékre változik a jód keményítő hélixébe való beépülésével.
Vizsgán kérdezni fogom:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése