Miért érdekes?

Az erőforrások – és ide nemcsak az energiahordozók tartoznak, hanem pl. az ökológiai rendszerek, mint „szolgáltatók”, és a talaj is – használatának intenzitása várhatóan a jövőben is növekedni fog, gondoljunk csak az emberi populáció növekedésének mértékére, és növekvő igényeire. Az ember, megjelenése óta, jelentős hatással volt a bioszféra anyagforgalmára, a jelenleg is zajló klímaváltozás is ennek következménye. A klíma és annak változásai, tapasztalhatjuk, jelentős hatással vannak a földfelszíni életre. Ám ennek a fordítottja is igaz: a felszínen és a felszín alatt zajló folyamatok is hatnak az atmoszféra működésére. A különböző komponensek között zajló anyagáramok megértésével közelebb kerülhetünk a jelenleg zajló klímaváltozás okainak tisztázásához és a változások esetleges lassításához, ami jelenleg az egyik legfontosabb célkitűzés a klímapolitikában.

2023. január 27., péntek

COP27: mérföldkő a klímaváltozás elleni küzdelemben

 

Ahogy azt már az elmúlt évtizedekben számtalanszor hangsúlyozták, a klímaváltozás elleni küzdelem érdekében tett éghajlatvédelmi intézkedések végrehajtására egyre kevesebb idő áll rendelkezésünkre.

2022. november 7-8-án az egyiptomi Sharm el-Sheikhben az ENSZ 27. klímakonferenciáján (COP27) megszületett egy új globális éghajlatvédelmi egyezmény, amely szerint egy történelmi jelentőségű kötelezettségvállalásnak eleget téve a gazdagabb országok anyagi támogatással segítik az éghajlatváltozás következményei által sújtott fejlődő országokat.

Ennek alapjául egy veszteség- és káralap fog szolgálni, amely pénzkészlet a klímaváltozás okozta közvetlen károk - mint például az árvíz, aszály miatti terméskiesésből eredő gazdasági veszteségek, lerombolt, megsemmisült házak - megtérítését szolgálja. Ezen megállapodást megelőzően ezek az országok csupán a károk mérséklését célzó lépések megtételére, úgy, mint a fosszilis tüzelőanyagok helyettesítésére vagy az új körülményekhez való adaptációra kaptak támogatást.

Bár a megállapodás végül megszületett, az alap létrehozásának kérdése 30 éven keresztül nagy vitát és ellentmondást generált a konferencián résztvevő országok között, a gazdagabb nemzetek ugyanis attól tartottak, hogy az éghajlatváltozást elősegítő tevékenységük során a légkörbe juttatott káros anyagok és üvegházhatású gázok kibocsátásáért jogilag felelősségre vonhatóak lennének. E téren azonban szintén sikerült megegyezésre jutniuk, az éghajlati károk megfizetéséről szóló megállapodásnak megfelelően a nemzetek nem vonhatók jogi felelősségre.

A klímaváltozás kapcsán a kezdetek óta kardinális kérdés a fosszilis tüzelőanyagok témája. A tavalyi COP26 csúcstalálkozón az országok megegyeztek a szénalapú energiatermelés fokozatos leépítésében, idén pedig felmerült a visszaszorítás olaj- és gázalapú energiatermelésre való kiterjesztése is, ám ezen a területen nem történt előrelépés, végső  megegyezés nem született. A korlátozások helyett az egyes országok elkötelezték magukat az alacsony kibocsátást és a megújuló energiát magában foglaló tiszta energiaösszetételre való törekvésre. Az „alacsony kibocsátás” fogalma azonban nem lett pontosan meghatározva, amely hiányosság aggodalomra ad okot, hiszen a földgáz kisebb – de igen jelentős – mértékű üvegházhatású gáz kibocsátásával jár, mint egyéb fosszilis tüzelőanyagok – pl. a szén. 

 

Milyen egyéb döntések születtek a csúcstalálkozón?

Természet és élelmiszer

A vezetők megegyeztek abban, hogy a növények és állatok védelmét is szem előtt kell tartani a klímaváltozás elleni küzdelem során. Ennek megfelelően az erdőkre és természetalapú megoldásokra vonatkozó egyezmény is napirendre került, amelynek lényege, hogy az éghajlatra pozitív hatással bíró intézkedéseket, mint pl. a mangrovék helyreállítását, támogatni szükséges. Előtérbe került továbbá az élelmiszerkészletek klímaváltozás általi veszélyeztetettsége is, egy új kutatás eredményei szerint ugyanis az élelmiszerárak területén jelentkező inflációért 42%-ban az éghajlatváltozás felelős. E felismerés eredményeként a klímacsúcson összegyűlt országok elkötelezték magukat egy, az élelmiszerproblémák leküzdését célzó négy éves program mellett.

Vásárlási szokások módosítása

Jelenleg az egyes nemzetek teljes kibocsátásának és a kitűzött célok kalkulálásakor csupán az országhatáron belüli termelést – pl. áram- és földgáztermelés – veszik alapul, figyelmen kívül hagyva azt a tényt, hogy a fejlett országok számára igen nagy mennyiségben zajlik az országhatárokon kívül, más nemzetek által is importra szánt termelés a fogyasztói igények kielégítése érdekében. Amennyiben nem kizárólagosan a helyben zajló termelésen, hanem a fogyasztáson alapulna a kibocsátások meghatározása, számos ország szénlábnyoma a többszörösére nőne. Ezen problémát felismerve megfogalmazták a fenntarthatóbb fogyasztási szokásokra való átállásra irányuló intézkedések szükségességét. Az azonban még nem tisztázott, hogy ezek az rendelkezések hogyan fognak helyi tervek és akciók formájában megvalósulni.

Szénkereskedelem

A 2021-es csúcstalálkozón döntöttek egy szénkereskedelmet szolgáló globális piacról, melynek lényege, hogy azon országok, amelyek a vállalt maximális mennyiségnél kevesebb kibocsátással rendelkeznek, tehát a limit alatt maradnak, kredit formájában „eladhatják” a széntermelési különbséget egy olyan országnak vagy vállalatnak, ami meghaladta a rá eső kvótát.

Habár az alapelveket és szabályokat illetően megállapodás született, néhány fontos részlet tisztázást igényelt. Ilyen kérdéses pont volt például az, hogy mi is számítható be valójában szén-kreditként? Ha egy országban fák ültetése által szén-dioxidot, s ennek megfelelően szenet kötnek meg, az így visszanyert szénmennyiséget eladhatják kreditként? Az elmúlt egy évben igyekeztek megoldást találni erre a problémára, de az idei találkozón egyik javaslatot sem fogadták el, így nem sikerült végleges döntést hozniuk, és a kérdést a 2023-as COP28 találkozón fogják részletesen megvitatni.

 

Habár ígéretek terén a COP konferenciák általában sikeresnek tekinthetőek, nincs arra vonatkozóan garancia, hogy az egyes országok tartják is magukat az általuk vállaltakhoz. Ezt jól reprezentálja a 2009-es eset, amikor is a gazdagabb országok megfogadták, hogy 2020-ig bezárólag 100 milliárd USD-ral segítik a fejlődő országokat az éghajlatváltozással szembeni küzdelemben, azonban ezt teljesíteni már nem sikerült, és ez semmilyen következményeket nem vont maga után.


2022. november 15., kedd

NTTI tehetségnap a MATE Szent István Campusán

 

2022. október 26-án a gödöllői Szent István Campuson megrendezésre került a MATE Növénytermesztési-tudományok Intézetének első Tehetség napja, melynek középpontjába a tehetséggondozás került. Az egyetem rektora és az NTTI intézetigazgatója, dr. Gyuricza Csaba nyitóbeszédét követően az intézet Pro Scientia díjas oktatói (prof. dr. Gyuricza Csaba, dr. Birkás Márta, dr. Saláta-Falusi Eszter, dr. Mikó Péter) beszélgettek a tehetséggondozás alappilléreiről és jelentőségéről egy kerekasztal-beszélgetés keretein belül.

A beszélgetést követően az egyes campusok oktatói és kiemelkedő tehetségű hallgatói kaptak lehetőséget csoportjaik TDK tevékenységének bemutatására. A Budai Campus növényélettani csoportját prof. dr. Papp István és Vasas Dominika, a növénytani csoportot dr. Papp Viktor és Joó Barbara képviselte. A Szent István Campus csoportot prof. dr. Penksza Károly és Bozóki Boglárka reprezentálta. A Georgikon Campus csoport TDK tevékenységét dr. Simon-Gáspár Brigitta és Tóth Ariel mutatta be. A Kaposvári Campus képviseletében prof. dr. Keszthelyi Sándor és Sipos Tamás tartott előadást. A Károly Róbert Campus csoportot pedig dr. Ambrus Andrea és Piricsi Ádám reprezentálta.

Az előadásokat követő fogadáson a résztvevők kötetlen beszélgetésekbe merülve részletesebben is megismerhették az egyes csoportok, illetve hallgatók munkáját, ezáltal utat nyitva új, campusok közötti együttműködési lehetőségeknek, s így a tehetséggondozás komplexebb formájának is. 

 

 

2022. április 29., péntek

Veszélyeztetett természet: hova vezet a termőföld utáni szüntelen sóvárgás?

A Föld talajainak károsodása és degradációja felgyorsult ütemben zajlik az emberi tevékenységek nyomán. Bolygónk területének mintegy 40%-a értéktelenedett el, mely folyamat fő mozgatórugója a modern mezőgazdasági tevékenység, és ha minden változatlanul marad, 2050-re ezen felül várhatóan egy nagyságrendileg Dél-Amerikával megegyező méretű földterületet fog érinteni a probléma. A talajok megóvásával nemcsak lokális talajtani, hanem globális szinten érhetünk el eredményeket, ugyanis az erre irányuló tevékenységek elősegíthetik a klímaváltozás és a biodiverzitás csökkenése elleni küzdelmet is. 

A napokban került kiadásra a Global Land Outlook Second Edition (GLO2) kiemelt jelentés, amely által betekintést nyerhetünk, hogyan is menedzseljük a területi erőforrásokat (pl. talaj, víz és biodiverzitás). Középpontjában a talajok helyreállítása, ellenállóképességének növelése áll, és elsődleges célja az egyes országok, valamint közösségek szemléletének talajdegradációt csökkentő, illetve visszafordító irányba történő formálása.

Jelenleg a világ népességének körülbelül felét érinti a talajdegradáció problémája. A jelenség számszerűsítésre is került az alábbiak szerint:

  • A mezőgazdasági vállalkozások mindössze 1%-a uralja a Föld mezőgazdasági területeinek 70%-át, miközben az gazdaságok 80%-ának területe nem haladja meg a 2 ha-t.
  •  Évente nagyjából 700 milliárd dollárnyi mezőgazdasági támogatás kerül kiosztásra, azonban a támogatások csupán 15%-a jellemezhető pozitív hatással a természeti tőke vagy a biodiverzitás szempontjából.
  • A mezőgazdasági területek növelése céljából végzett erdőirtások legalább 70%-a nemzeti jogszabályok megsértésével valósult meg 2013 és 2019 között. Az élelmezési rendszer jelenik meg legfőbb károkozóként, ugyanis önmagában az erdőirtások 80%-áért felel.

Ibrahim Thiaw, az ENSZ sivatagosodás elleni küzdelemről szóló egyezményének (UNCCD - United Nations Convention to Combat Desertification) ügyvezető titkára hangsúlyozta, hogy komolyan kell vennünk a termőföldek leromlásának problémáját. Meg kell értenünk, hogy nincs az a termőterület, nincs az a lerombolható erdős, lápos terület, nincs az a vízmennyiség, amely képes lenne kielégíteni az élelem, állati takarmány és ruházati alapanyag utáni mérhetetlen sóvárgásunkat.

Habár a GLO2 jelentés egy meglehetősen kihívásokkal teli jövőt fest le számunkra, a kép sokkal pozitívabbá válhat abban az esetben, ha a kormányok hajlandóak lennének lépéseket tenni a talajok megóvása és helyreállítása érdekében. Ez utóbbi többek között újabb fák ültetésével, a legeltetés hatékonyabb szabályozásával, valamint egyes területek természetes regenerációjának elősegítésével lehetséges. Továbbá, ha a helyreállításon túllépve a területek védelme is előtérbe kerülne, az a fejlődő országokban biztosítaná a termésmennyiség növekedését, amely korlátozná az élelmiszerárak emelkedését.

Ezen lépésekkel mindemellett elősegíthetnénk a talaj szén- és vízraktározó képességének javulását, s habár a biodiverzitás-csökkenés jelensége továbbra is fennállna, az előrevetített fajveszteségek mintegy egyharmada megelőzhető lenne.

Tehát hogyan is tudjuk elősegíteni a termőföldek védelmét és helyreállítását?

  • Újravadonosítással: adjunk szabad teret a természetes ökológiai folyamatoknak, ökológiai folyosók nyitásával a fragmentált élőhelyek között.
  • Fontos lenne a szántóföldi táblák méretének csökkentése, az azokat kísérő tájelemek (mezsgyék és erdősávok) mennyiségének növelése.
  •  Erdészeti tájkép-helyreállítással, az erdők rehabilitációjával.
  • Teraszos növénytermesztés és lejtőirányra merőlegesen történő vetés/telepítés a talajveszteség, illetve vízmosások megelőzése érdekében.
  • Talajvízgyűjtő területek konzerválása, és az esővíz hasznosítása.
Elsivatagosodás elleni küzdelem előtti és utáni állapot (Kína, Mu Us-sivatag)

Ahhoz, hogy valóban képesek legyünk változtatni a jelenlegi, valamint az előrevetített helyzeten, kormányzati és lakossági összefogásra egyaránt szükség van. Döntéseinkkel nagymértékben befolyásolhatjuk a talajgazdálkodási gyakorlatokat. Ibrahim Thiaw szerint tisztában kell lennünk azzal, hogy fogyasztókként igenis tudunk tenni az ügy érdekében: vásárlási szokásainkkal, mindennapi döntéseinkkel folyamatosan alakítjuk, formáljuk termőföldjeink állapotát, tehát a jövő forgatókönyvét mi írjuk.

Az eredeti cikk az alábbi linken érhető el: https://www.bbc.com/news/science-environment-61221666