Ahogy azt már az elmúlt évtizedekben számtalanszor hangsúlyozták, a klímaváltozás elleni küzdelem érdekében tett éghajlatvédelmi intézkedések végrehajtására egyre kevesebb idő áll rendelkezésünkre.
2022. november 7-8-án az egyiptomi Sharm el-Sheikhben az ENSZ 27. klímakonferenciáján (COP27) megszületett egy új globális éghajlatvédelmi egyezmény, amely szerint egy történelmi jelentőségű kötelezettségvállalásnak eleget téve a gazdagabb országok anyagi támogatással segítik az éghajlatváltozás következményei által sújtott fejlődő országokat.
Ennek alapjául egy veszteség- és káralap fog szolgálni, amely pénzkészlet a klímaváltozás okozta közvetlen károk - mint például az árvíz, aszály miatti terméskiesésből eredő gazdasági veszteségek, lerombolt, megsemmisült házak - megtérítését szolgálja. Ezen megállapodást megelőzően ezek az országok csupán a károk mérséklését célzó lépések megtételére, úgy, mint a fosszilis tüzelőanyagok helyettesítésére vagy az új körülményekhez való adaptációra kaptak támogatást.
Bár a megállapodás végül megszületett, az alap létrehozásának kérdése 30 éven keresztül nagy vitát és ellentmondást generált a konferencián résztvevő országok között, a gazdagabb nemzetek ugyanis attól tartottak, hogy az éghajlatváltozást elősegítő tevékenységük során a légkörbe juttatott káros anyagok és üvegházhatású gázok kibocsátásáért jogilag felelősségre vonhatóak lennének. E téren azonban szintén sikerült megegyezésre jutniuk, az éghajlati károk megfizetéséről szóló megállapodásnak megfelelően a nemzetek nem vonhatók jogi felelősségre.
A klímaváltozás kapcsán a kezdetek óta kardinális kérdés a fosszilis tüzelőanyagok témája. A tavalyi COP26 csúcstalálkozón az országok megegyeztek a szénalapú energiatermelés fokozatos leépítésében, idén pedig felmerült a visszaszorítás olaj- és gázalapú energiatermelésre való kiterjesztése is, ám ezen a területen nem történt előrelépés, végső megegyezés nem született. A korlátozások helyett az egyes országok elkötelezték magukat az alacsony kibocsátást és a megújuló energiát magában foglaló tiszta energiaösszetételre való törekvésre. Az „alacsony kibocsátás” fogalma azonban nem lett pontosan meghatározva, amely hiányosság aggodalomra ad okot, hiszen a földgáz kisebb – de igen jelentős – mértékű üvegházhatású gáz kibocsátásával jár, mint egyéb fosszilis tüzelőanyagok – pl. a szén.
Milyen egyéb döntések születtek a csúcstalálkozón?
Természet és élelmiszer
A vezetők megegyeztek abban, hogy a növények és állatok védelmét is szem előtt kell tartani a klímaváltozás elleni küzdelem során. Ennek megfelelően az erdőkre és természetalapú megoldásokra vonatkozó egyezmény is napirendre került, amelynek lényege, hogy az éghajlatra pozitív hatással bíró intézkedéseket, mint pl. a mangrovék helyreállítását, támogatni szükséges. Előtérbe került továbbá az élelmiszerkészletek klímaváltozás általi veszélyeztetettsége is, egy új kutatás eredményei szerint ugyanis az élelmiszerárak területén jelentkező inflációért 42%-ban az éghajlatváltozás felelős. E felismerés eredményeként a klímacsúcson összegyűlt országok elkötelezték magukat egy, az élelmiszerproblémák leküzdését célzó négy éves program mellett.
Vásárlási szokások módosítása
Jelenleg az egyes nemzetek teljes kibocsátásának és a kitűzött célok kalkulálásakor csupán az országhatáron belüli termelést – pl. áram- és földgáztermelés – veszik alapul, figyelmen kívül hagyva azt a tényt, hogy a fejlett országok számára igen nagy mennyiségben zajlik az országhatárokon kívül, más nemzetek által is importra szánt termelés a fogyasztói igények kielégítése érdekében. Amennyiben nem kizárólagosan a helyben zajló termelésen, hanem a fogyasztáson alapulna a kibocsátások meghatározása, számos ország szénlábnyoma a többszörösére nőne. Ezen problémát felismerve megfogalmazták a fenntarthatóbb fogyasztási szokásokra való átállásra irányuló intézkedések szükségességét. Az azonban még nem tisztázott, hogy ezek az rendelkezések hogyan fognak helyi tervek és akciók formájában megvalósulni.
Szénkereskedelem
A 2021-es csúcstalálkozón döntöttek egy szénkereskedelmet szolgáló globális piacról, melynek lényege, hogy azon országok, amelyek a vállalt maximális mennyiségnél kevesebb kibocsátással rendelkeznek, tehát a limit alatt maradnak, kredit formájában „eladhatják” a széntermelési különbséget egy olyan országnak vagy vállalatnak, ami meghaladta a rá eső kvótát.
Habár az alapelveket és szabályokat illetően megállapodás született, néhány fontos részlet tisztázást igényelt. Ilyen kérdéses pont volt például az, hogy mi is számítható be valójában szén-kreditként? Ha egy országban fák ültetése által szén-dioxidot, s ennek megfelelően szenet kötnek meg, az így visszanyert szénmennyiséget eladhatják kreditként? Az elmúlt egy évben igyekeztek megoldást találni erre a problémára, de az idei találkozón egyik javaslatot sem fogadták el, így nem sikerült végleges döntést hozniuk, és a kérdést a 2023-as COP28 találkozón fogják részletesen megvitatni.
Habár ígéretek terén a COP konferenciák általában sikeresnek tekinthetőek, nincs arra vonatkozóan garancia, hogy az egyes országok tartják is magukat az általuk vállaltakhoz. Ezt jól reprezentálja a 2009-es eset, amikor is a gazdagabb országok megfogadták, hogy 2020-ig bezárólag 100 milliárd USD-ral segítik a fejlődő országokat az éghajlatváltozással szembeni küzdelemben, azonban ezt teljesíteni már nem sikerült, és ez semmilyen következményeket nem vont maga után.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése