A
klímaváltozás-tagadás hátterében a hierarchikus hatalmi struktúrákhoz való
ragaszkodás, valamint különböző személyiségjegyek, mint az empátia alacsony
szintje és az erős dominancia-igény állhatnak.
Egy érdekes rövid hírre bukkantam egy lapban. Megkerestem a hivatkozott cikket,
gondoltam, érdemes a témát alaposabban bemutatni.
A cikk szerzői szerint a mitigációs stratégiák
hatékonysága részben valószínűleg azért csekély, mert a klímaváltozás tényét
máig sokan vitatják, sőt, elutasítják. A tanulmány 221 résztvevő kikérdezésén
alapult, a kérdések között, melyek a dominancia, a természettel való kapcsolat,
az empátia, a klímaváltozás-tagadás szintjeit igyekeztek mérni, ilyenek
szerepeltek:
- · „Valószínűleg jó dolog, hogy bizonyos csoportok feljebb, mások lejjebb vannak.”
- · „Az emberiségnek uralkodnia kell a természet felett.”
- · „Az állatok alacsonyabb rendűek, mint az emberek.”
- · „A társadalom igazságos.”
- · „Ragaszkodom ahhoz, hogy mások is úgy csinálják a dolgokat, ahogyan én.”
- · „Melegszívűnek gondolom magam.”
Az adatok alapján modellezték a változók
kapcsolatait, a lehetséges ok-okozati összefüggéseket, és ezek alapján
állapították meg a személyiségjegyek, társas viszonyulások és a
klímaváltozás-tagadás alábbi magyarázatát:
A klímaváltozás-tagadás hátterében a kutatás
szerint a társas dominancia-viszonyok (SDO: social dominance orientation)
állhatnak: azok a személyek, akik klímaváltozás-tagadók, erősebben ragaszkodnak
a társadalmi egyenlőtlenségek fennmaradásához, vagyis a hierarchikus hatalmi
struktúrákhoz, valamint a természet-ember viszony tekintetében az ember
kiaknázó, fölényes helyzetét tekintik természetesnek. Vagyis, kevésbé hajlandóak
a klímaváltozást ember okozta ténynek elfogadni, hiszen bármilyen beavatkozás
azzal járhat, hogy a társas és a természettel szembeni hierarchia felbomlik.
Két fő személyiségjegy áll szoros kapcsolatban
az SDO-val: az empátia és a dominancia-igény. Az empátiával reciprok a
kapcsolata, aki nem empatikus, az nem látja a klímaváltozás következményeit
problémának, különösen akkor nem, ha őt közvetlenül nem is érintik. A
dominancia-igény ezzel szemben együtt mozog az SDO-val: a hatalomhoz,
kontrollhoz, erőhöz való ragaszkodás, a másokkal és a természettel szembeni
fölény elvesztésének féltése a klímaváltozás-tagadás egyik fő oka.
A cikk megemlíti, hogy Svédországban, a
vizsgálat helyszínén alapvetően eléggé környezetbarát a társadalom hozzáállása,
és a kulturális kontextussal változhatnak az eredmények. Záró gondolata az,
hogy fontos lenne a domináns, cselekvési és döntési helyzetben lévőkkel
megláttatni, hogy a klímaváltozással való foglalkozás nem veszélyezteti a
szociális hierarchiát, illetve tisztán mindenki számára előnyökkel jár.
