MERCOSUR vs. Háború

Leopard 1A3 105-mm-es harckocsiágyúval - Tervezte: Porsche AG 

    Érdekek háborúja zajlik a világon mindenhol. A mezőgazdasághoz köthető termékek - nem csak élelmiszer -, komoly tárgyalási alapot jelentenek. Fogalmazhatunk úgy is, hogy 105 mm-es harckocsiba való gránátért és 35 mm-es drónelhárító lőszerért cserébe, szabad -Európai- piacot kérünk  az argentin-brazil marhahúsnak, szójának. Nehéz ügy, nehézpáncélosokkal, Brazil kormányválsággal és a német külpolitika egyensúlyozásával, az orosz-ukrán háború hátterében. Csak a fogyasztást érzékeltetve, naponta átlag 2000 db 155 mm-es gránát fogy (napi 1 millió €) ebben a konfliktusban, ami 2 hét alatt felemészti az egész éves amerikai termelési kapacitást! 

105 mm Páncéltörő lőszer

Flakpanzer Gepard 35 mm-es Oerlikon légvédelmi gépágyúval

    Korábban is esett szó róla, hogy a töb mint 20 éve zajló MERCOSUR tárgyalások Európa (Németország, Franciaország) és Brazilia-Argentina között, minden esetben holtpontra jutottak. Akit jobban érdekel, ennek a mélysége az olvassa végig ezt az elemzést. De az elég nyilvánvaló, hogy a német gépgyártás elsőrangú ügyfelei a dél-amerikai vasérc-bányák, a fakitermelő vállalatok és a több százezer hektár szója felett domináló agro-holdingok. 

Az EU és a MERCOSUR országok export-import viszonyai

Ha a műtrágya útja is érdekel a Fekete-tengertől Afrikáig, akkor ezt is olvasd el.

Megalapozatlan hírnév – elhamarkodott lenne Wood Wide Web-ről beszélni?

Az elmúlt évtizedekben számos kutatási eredmény számolt be az erdők föld alatti élőhálózatáról, amely a felszín alatt kialakuló, gyökerek és gyökérkapcsolt (mikorrhiza) gombák együttműködéséből eredő kapcsolati rendszer. Közös micéliumhálózat (common mycorrhizal network, CMN) akkor jön létre, amikor mikorrhizagombák hifái azonos vagy eltérő fajokhoz tartozó fák gyökerei között felszín alatti összeköttetést alakítanak ki. Ez a wood wide web néven ismertté vált, több mint 100 millió éve létező földalatti „közösségi hálózat” egy olyan rendszer, amely korábbi kutatások szerint egyaránt alkalmas fák között megvalósuló kommunikációra és közvetett anyagátadásra is. A rendszer segíti a fiatal növények növekedését, a figyelmeztető jelzések továbbításával a megtámadott egyedek védelmi mechanizmusokat indukálnak társaikban, valamint az ép fák a gombaháló segítségével a sérült növényeket tápanyagtöbblettel támogatják. Mindezen folyamatok által az erdő fái lényegében egy organizmussá egyesülnek. Az elmélet már-már a növények humán vonásainak lehetőségét pedzegeti, s így az autotróf társaink iránt kialakuló empátiának köszönhetően a média is előszeretettel foglalkozik a témával.  

Bár a wood wide web alapfeltevését illetően - miszerint létezik egy közös micéliumhálózat – nincsenek kétségek, a jelenség funkcióját, illetve jelentőségét most megkérdőjelezték, ugyanis évtizedek kutatómunkája sem hozott az elmélet alátámasztására elegendő bizonyítékot. Justine Karst (Albertai Egyetem), Melanie D. Jones (British Columbia Egyetem) és Jason D. Hoeksema (Mississippi Egyetem) az erdei micéliumhálózat többéves szakirodalmának áttekintését követően azt állítják, hogy a túlnyomóan részrehajló pozitív kontextusban történő idézések száma, illetve a túlértékelt eredmények félretájékoztatáshoz vezettek a CMN-nel kapcsolatban.

Annak ellenére, hogy korábbi állítások szerint minden egyes erdő alatt fellelhető egy micéliumhálózat, valójában nem áll rendelkezésünkre megfelelő számú bizonyíték ahhoz, hogy ilyen megállapításokat tegyünk, az általánosításhoz ugyanis messze nem sikerült elegendő erdőt feltérképezni CMN struktúrát és funkciót illetően. A hálózatok tulajdonságaival kapcsolatban a DNS alapú vizsgálatok adják a legmegbízhatóbb eredményeket, melyek a hálózatok térbeli folytonosságának igazolására is alkalmasak. Ám ez a módszer rendkívül idő- és energiaigényes, aminek következtében máig csupán két erdőtípusban végeztek ilyen vizsgálatokat. További kétségek merültek fel azon megállapítással kapcsolatban is, hogy a túlélési esélyek növelését, valamint a növekedés serkentését célozva az idősebb fák erőforrásokat – pl. tápanyagokat – juttatnak a fiatal növények, magoncok felé a hálózaton keresztül. Egy 26 tanulmányból készült irodalmi áttekintésben tisztázták, hogy bár a fák között megvalósulhat felszín alatti erőforrás-átadás, ennek nem feltétele a közöttük fennálló mikorrhizák általi összeköttetés, és a magoncok számára nem jelent egyértelműen előnyt a CMN-hez való hozzáférés.

A kutatók azt az elképzelést is cáfolhatónak vélik, hogy a kártevők által károsított egyedek figyelmeztető jelzéseket továbbítanak a CMN-en keresztül veszélyeztetett társaik számára annak érdekében, hogy védekezési mechanizmusaikat aktiválva felkészítsék őket a potenciális támadásra. Ezen állításokat ugyanis egyetlen lektorált, publikált terepkísérlet sem támasztja alá.

A Nature-ben megjelent szakirodalmi áttekintésük során felfigyeltek arra, hogy az elmúlt 25 évben kétszeresére nőtt a bizonyítékokkal nem vagy nem kellően alátámasztott állítások száma, melynek oka elsősorban a referencia alapjául szolgáló tudományos cikkek hiányossága, sok esetben ugyanis az eredmények értékelésekor figyelmen kívül hagyják az alternatív magyarázatokat és zavaró hatásokat. Karsték mindezek alapján arra a következtetésre jutottak, hogy a felfújt, tudományosan nem alátámasztott információ nagymértékben képes befolyásolni, alakítani, sőt pozitív irányba torzítani a micéliumhálózat közösségi narratíváját, melynek hátulütője az erdőgazdálkodás gyakorlatában mutatkozhat meg. Az erdőgazdálkodási döntések alapjául legtöbb esetben a tudományos eredmények szolgálnak, így korai lenne további bizonyítékok hiányában az erdészeti irányvonalakat önmagában a CMN-re és állítólagos előnyeire alapozva meghatározni.

A három szakember a kritikák mellett a CMN vizsgálatok eredményességének és megalapozottságának fokozása érdekében megbízhatóbb kísérleti módszertanra is javaslatot tett. Ilyen például a micéliumhálótatok genetikai alapú vizsgálatának kiterjesztése világszerte különböző erdőkre, illetve a fák közötti micélium-összeköttetések térbeli és időbeli szerkezetének feltárására irányuló kutatások számának növelése.

Szem előtt kell tartani, hogy a téves információk kiszűrésének sikertelensége bizony a társadalom tudományba vetett hitének megtöréséhez vezethet, ami a döntéshozatal területén súlyos következményekkel járhat. A tudományos közösségnek mindenképp törekednie kell arra, hogy a közvélemény számára is elérhetőek legyenek a tudományos megállapítások megfogalmazásához vezető bizonyítékok.

 

Hivatkozás: “Positive citation bias and overinterpreted results lead to misinformation on common mycorrhizal networks in forests” by Justine Karst, Melanie D. Jones and Jason D. Hoeksema, 13 February 2023, Nature Ecology & Evolution. DOI: 10.1038/s41559-023-01986-1

COP27: mérföldkő a klímaváltozás elleni küzdelemben

 

Ahogy azt már az elmúlt évtizedekben számtalanszor hangsúlyozták, a klímaváltozás elleni küzdelem érdekében tett éghajlatvédelmi intézkedések végrehajtására egyre kevesebb idő áll rendelkezésünkre.

2022. november 7-8-án az egyiptomi Sharm el-Sheikhben az ENSZ 27. klímakonferenciáján (COP27) megszületett egy új globális éghajlatvédelmi egyezmény, amely szerint egy történelmi jelentőségű kötelezettségvállalásnak eleget téve a gazdagabb országok anyagi támogatással segítik az éghajlatváltozás következményei által sújtott fejlődő országokat.

Ennek alapjául egy veszteség- és káralap fog szolgálni, amely pénzkészlet a klímaváltozás okozta közvetlen károk - mint például az árvíz, aszály miatti terméskiesésből eredő gazdasági veszteségek, lerombolt, megsemmisült házak - megtérítését szolgálja. Ezen megállapodást megelőzően ezek az országok csupán a károk mérséklését célzó lépések megtételére, úgy, mint a fosszilis tüzelőanyagok helyettesítésére vagy az új körülményekhez való adaptációra kaptak támogatást.

Bár a megállapodás végül megszületett, az alap létrehozásának kérdése 30 éven keresztül nagy vitát és ellentmondást generált a konferencián résztvevő országok között, a gazdagabb nemzetek ugyanis attól tartottak, hogy az éghajlatváltozást elősegítő tevékenységük során a légkörbe juttatott káros anyagok és üvegházhatású gázok kibocsátásáért jogilag felelősségre vonhatóak lennének. E téren azonban szintén sikerült megegyezésre jutniuk, az éghajlati károk megfizetéséről szóló megállapodásnak megfelelően a nemzetek nem vonhatók jogi felelősségre.

A klímaváltozás kapcsán a kezdetek óta kardinális kérdés a fosszilis tüzelőanyagok témája. A tavalyi COP26 csúcstalálkozón az országok megegyeztek a szénalapú energiatermelés fokozatos leépítésében, idén pedig felmerült a visszaszorítás olaj- és gázalapú energiatermelésre való kiterjesztése is, ám ezen a területen nem történt előrelépés, végső  megegyezés nem született. A korlátozások helyett az egyes országok elkötelezték magukat az alacsony kibocsátást és a megújuló energiát magában foglaló tiszta energiaösszetételre való törekvésre. Az „alacsony kibocsátás” fogalma azonban nem lett pontosan meghatározva, amely hiányosság aggodalomra ad okot, hiszen a földgáz kisebb – de igen jelentős – mértékű üvegházhatású gáz kibocsátásával jár, mint egyéb fosszilis tüzelőanyagok – pl. a szén. 

 

Milyen egyéb döntések születtek a csúcstalálkozón?

Természet és élelmiszer

A vezetők megegyeztek abban, hogy a növények és állatok védelmét is szem előtt kell tartani a klímaváltozás elleni küzdelem során. Ennek megfelelően az erdőkre és természetalapú megoldásokra vonatkozó egyezmény is napirendre került, amelynek lényege, hogy az éghajlatra pozitív hatással bíró intézkedéseket, mint pl. a mangrovék helyreállítását, támogatni szükséges. Előtérbe került továbbá az élelmiszerkészletek klímaváltozás általi veszélyeztetettsége is, egy új kutatás eredményei szerint ugyanis az élelmiszerárak területén jelentkező inflációért 42%-ban az éghajlatváltozás felelős. E felismerés eredményeként a klímacsúcson összegyűlt országok elkötelezték magukat egy, az élelmiszerproblémák leküzdését célzó négy éves program mellett.

Vásárlási szokások módosítása

Jelenleg az egyes nemzetek teljes kibocsátásának és a kitűzött célok kalkulálásakor csupán az országhatáron belüli termelést – pl. áram- és földgáztermelés – veszik alapul, figyelmen kívül hagyva azt a tényt, hogy a fejlett országok számára igen nagy mennyiségben zajlik az országhatárokon kívül, más nemzetek által is importra szánt termelés a fogyasztói igények kielégítése érdekében. Amennyiben nem kizárólagosan a helyben zajló termelésen, hanem a fogyasztáson alapulna a kibocsátások meghatározása, számos ország szénlábnyoma a többszörösére nőne. Ezen problémát felismerve megfogalmazták a fenntarthatóbb fogyasztási szokásokra való átállásra irányuló intézkedések szükségességét. Az azonban még nem tisztázott, hogy ezek az rendelkezések hogyan fognak helyi tervek és akciók formájában megvalósulni.

Szénkereskedelem

A 2021-es csúcstalálkozón döntöttek egy szénkereskedelmet szolgáló globális piacról, melynek lényege, hogy azon országok, amelyek a vállalt maximális mennyiségnél kevesebb kibocsátással rendelkeznek, tehát a limit alatt maradnak, kredit formájában „eladhatják” a széntermelési különbséget egy olyan országnak vagy vállalatnak, ami meghaladta a rá eső kvótát.

Habár az alapelveket és szabályokat illetően megállapodás született, néhány fontos részlet tisztázást igényelt. Ilyen kérdéses pont volt például az, hogy mi is számítható be valójában szén-kreditként? Ha egy országban fák ültetése által szén-dioxidot, s ennek megfelelően szenet kötnek meg, az így visszanyert szénmennyiséget eladhatják kreditként? Az elmúlt egy évben igyekeztek megoldást találni erre a problémára, de az idei találkozón egyik javaslatot sem fogadták el, így nem sikerült végleges döntést hozniuk, és a kérdést a 2023-as COP28 találkozón fogják részletesen megvitatni.

 

Habár ígéretek terén a COP konferenciák általában sikeresnek tekinthetőek, nincs arra vonatkozóan garancia, hogy az egyes országok tartják is magukat az általuk vállaltakhoz. Ezt jól reprezentálja a 2009-es eset, amikor is a gazdagabb országok megfogadták, hogy 2020-ig bezárólag 100 milliárd USD-ral segítik a fejlődő országokat az éghajlatváltozással szembeni küzdelemben, azonban ezt teljesíteni már nem sikerült, és ez semmilyen következményeket nem vont maga után.