Gondolatolvasó keresőmotor

Az akadémiai szféra egyik nagy kihívása - és valahol mélyen egyik motivátora is - hogy, láttassa magát az egyszerű kutató/oktató. Persze alapkövetelmény a publikálás tudományos folyóiratokban, de manapság szinte elvárás, hogy az ismeretterjesztést is magas fokon művelje az ember. Ennek az egyik legfájdalommentesebb módja ha honlap-, blog-, Facebook- vagy Instagram bejegyzést készítünk az adott témában. Ilyenkor jöhet jól ha megértjük hogy, hogyan próbál a Google a fejünkbe látni? Algoritmusok, szabályszerűségek és a dolgok végtelen számú összefüggései szinte már alapvetések. A mezőgazdaság sem kivétel. Így elsőre talán nem ugrik be, mi köze a Google-nek a gazdálkodáshoz, bár az adatfarm kifejezés gyanakvásra adhat okot. 

Ha kísérletet teszünk a kereső óriás "gondolkodásának" a megértésére, jó és releváns kérdéseket kell feltennünk magunknak. A jó kérdésekre adott frappáns válaszok egy "első tizes találatot" jelenthetnek a Google-nél. A fenti cikkből érdemes már az első szempontrendszeren elgondolkozni:

Tartalmi és minőségi kérdések:

• A tartalom eredeti információkat, jelentéseket és kutatásokat tartalmaz?
• A tartalom részletes, átfogó és mindenre kiterjedő módon írja le a témát?
• Ha a tartalom más forráson alapul, akkor elkerüli azt a hibát, hogy egyszerűen másolja, vagy újraírja azokat a forrásokat, ahelyett, hogy jelentős egyedi értéket, vagy eredetiséget adna hozzá?
• A cikk címe és a title leírja és segítőkész módon összefoglalja a tartalmat?
• A cikk címe elkerüli a túlzásokat és a sokkolást?
• Ez az a típusú tartalom, amit könyvjelzőre tennél, vagy megosztanád és javasolnád egy barátodnak?
• Ez olyan tartalom, ami szerinted hivatkozva lenne, vagy megjelenhetne egy nyomtatott magazinban, enciklopédiában, vagy könyvben?

Tehát ha szeretnénk felkelteni a munkák iránti érdeklődést eredeti, mindenre kiterjedő, jelentős egyedi értéket képviselő, frappáns című, nem sokkoló, bizalmat ébresztő és ajánlható tartalmú cikkeket/tartalmakat kell feltölteni. Ha jó kérdéseket teszünk fel, amik megragadják a kereső algoritmus - és valószínűleg a legtöbb ember figyelmét, akkor sikeresebb lehet a disszemináció.

A motivációról

 A nyári nagy lépés után, talán nem árt a legbelsőbb mozgatórugókat is számba venni. Egy korábbi bejegyzésben már foglalkoztunk a PhD-s lét rejtelmeivel, de még nem esett szó a folytatásról az oktatói/kutatói életről. Nagy tanulság az, hogy a doktoranduszi évek viszonylagos védettségéből, hirtelen hivatásos oktató-kutatóvá válik az ember. Az innovációs-ökoszisztéma egyik résztvevője lesz, de csak ha kellően proaktív, nyüzsgő típus. A fásultság és kiégés itt is megjelenhet. A motivációt rendszerint nem felülről kapja az ember, hanem saját magának alakítja ki. A társas kapcsolatoknak fokozott szerepe van és ha sikerül egy motivált, pezsgő, ötletelő csapatba kerülni, akkor a legsötétebb időszakban is van remény. Az ötletek megosztásától nem kell félni, mert az igazi érték az az ötlet megvalósításáig vezető út.

Egy Journal Club, egy Tudományos Teadélután vagy egy hétfő reggeli gondolat-megosztó kávézás csodát művel az ember lelkével és szellemével egyaránt. Így ha PhD kutatáson gondolkozol vagy megrendül a bizalmad az innovációs-ökoszisztémában, gondolj arra, hogy egy kandalló előtt ücsörögve, kávét vagy bort kortyolgatva, a szellemi műhelyek képviselői, milyen dimenziókba tudnak eljutni.

Végszóként Prof. Dr. Padányi József mk. dandártábornok az NKE tudományos rektrohelyettesének szavait idézem: "...Ott dől el ki mennyit ér. Amikor kiállsz a katedrára és szembe nézel 20-30-50 hallgatóval, villámgyorsan kiderül mennyit érsz. Ha a hallgató az ötödik percben a telefonját nyomkodja, szundikál, az internetet böngészi, akkor nem vagy annyira jó. Ha sikerül a figyelmüket fenntartani, ha sikerül őket vitára ingerelni, provokálni adott esetben, akkor az egy hatékonyabb oktatási és hozzá tenném nevelési módszer..."

A Főniciai mezőgazdaság nyomában

A tragikus Bejrúti események rávilágítottak több olyan problémára is, amik így vagy úgy, de kapcsolatba hozhatók a mezőgazdasággal.

Az egyik rögtön az ammónium-nitrát kérdése. A világ kevésbé szerencsés felén a hiányzó csapadék, gyenge tápanyagszolgáltató képességű talajok miatti terméskiesés egy részét igyekeznek nitrogén műtrágyával pótolni. Erre Bill Gates is ráírányította a figyelmet korábban. Az egyszerűbb összetételű, olcsó trágyák a keresettek nyílvánvaló okokból. Az ebből fakadó hátrányok, mint a higroszkópos tulajdonság, körülményes tárolhatóság, könnyű lebomlás pedig tökéletes recept a katasztrófához. Az olcsó tápanyag kritikus kérdés, de feltétlenül mérlegre kell tenni, hogy hosszú távon mi a fontosabb. Tényleg szükség van kiemelkedő terméshozamokra rövid távon, hogy utána az elsavanyodó talajjal további hátrányok és beszűkülő vetésszerkezet legyen az egyetlen út? A hagyományos gazdálkodási gyakorlat (mint a gravitációs öntözés vagy szervestrágyázás) nem feltétlenül elvetendő dolgok pusztán csak azért mert nem termelnek elegendő profitot hektáronként. Gazdasági elemzésekből is kiderül, hogy a Bejrúti kikőtő felrobbanása egész Libanon gazdaságát padlóra küldheti (megj.: Rotterdam lezárása nem járt ennyire elsöprő hatással Hollandiára), a sok halálos áldozat pedig elfogadhatatlan. Hét (!) éven keresztül nem talált gazdára közel 3000 (!) tonna műtrágya. A profit és az emberélet itt újra szembekerült egymással.

A másik elgondolkodtató tény az orosz-afrikai mezőgazdasági kapcsolatok. A hírek szerint a Bejrútban deponált orosz műtrágyát eredetileg Mozambikba szánták, de a teherhajó meghibásodott, ezért ki kellett rakodni. Most tekintsünk el attól, hogy az ammónium-nitrátot terrorszervezetek is előszeretettel használják és tételezzük fel, hogy a mozambiki mezőgazdaság fellendítése tényleg igényel, akár többször 3000 tonna műtrágyát évente. A mozambiki, önálló, csak önellátásra termelő gazdaságok számát balladai homály fedi, ellenben több mint 27 millió ember éhezik az országban. Sajnos Libanonban szinte "hagyománya" van a műtrágyás robbantásoknak.

Az országzászlók nemzeti szimbólumok. Libanonban a cédrus Mozambikban a Kalasnyikov és az ásókapa a vezérmotívumok.

Kell-e félnünk a közelgő klímaváltozástól? - vélemény

Nemrégiben jelent meg egyetemünk honlapján, illetve az agrotrend.hu-n egy rövid írás a fenti címmel és mivel blogunkon és kutatásainkban is foglalkozunk a klímaváltozással és annak az agroökológiai rendszerekre gyakorolt hatásával, ezért fontosnak láttuk, hogy reflektáljunk a cikk által felvetett témára.

A téma óriási jelentőségű és szerteágazó és emiatt a tudomány által a társadalom felé közvetített információknak kiemelt jelentőségük van: hiteles forrásként megalapozott információkat kell biztosítanunk. A klímaváltozással kapcsolatban sokféle vélemény és információ elérhető, szűrésük néha nem egyszerű, a legjobb ezért, ha megbízható forrásokhoz nyúlunk: IPCC, EASAC, hazánkban pedig elsősorban az MTA, a tudományegyetemek (pl. ELTE Meteorológia Tanszék), az OMSZ.

Bár már régóta ismerjük a klímaváltozást kiváltó tényezőket és azok működését, a tudományos munkák - helyesen - mindig közölték az eredmények bizonytalanságát. Ez gyakran alapot teremtett arra, hogy bagatellnek, bizonytalannak állítsák be olyanok, akiknek ez érdekében áll. Az utóbbi évtizedben azonban tudományos konszenzus alakult ki a klímaváltozással kapcsolatos sok - korábban bizonytalannak tekintett - tudományos eredménnyel kapcsolatban: kijelenthetjük, hogy a klímaváltozás fő oka az üvegházhatású gázok felhalmozódása a légkörben, ami az emberi tevékenység hatására történik, illetve azt is, hogy előreláthatólag súlyos környezeti károkat fog okozni a folyamat.

A várható hatásokkal megint csak ugyanaz a helyzet: 1-2 °C-os hőmérséklet-emelkedés miért okozna jelentős problémát az emberiségnek? Hiszen akkor Magyarország akár szubmediterrán ország is lehet és - ahogy a római korban is - még profitálhatunk is a folyamatból. Az említett írás is erre hivatkozik: csak alkalmazkodnunk kell az új feltételekhez és megtalálni a megfelelő növényfajokat a termesztéshez.
Ez azonban súlyosan félrevezető és sok szempontból az:

Ezek közül talán a legfontosabb az az, hogy a felmelegedés nem egyenletes, az időjárási szélsőségek gyakoriságának emelkedése az időjárás több elemében is megjelenik (hőhullámok, szárazságok, extrém csapadékesemények), így az átlagosan kismértékű emelkedés nagyon nagy kilengésekhez vezet. Ezt már ma is megérzi a mezőgazdaság, de nem érezzük azt, hogy új növényfajok bevezetésével lehetne orvosolni a problémát, mert erre nem lenne reális lehetőség.

Fontos kérdés még a felmelegedéssel egyre terjedő kártevők, kórokozók, invazív növényfajok terjedése is, amelyek megváltoztatják az ökológiai rendszerek működését (és a társadalmi hatásaik sem elhanyagolhatók). A felmelegedéssel észak felé tolódó növényzeti határok - amelyeket a cikk is említ - egy lassú klímaváltozás esetén és az ember jelenléte nélkül (élőhelyek feldarabolódása) valóban nem jelentene problémát, már többször is előfordult a földtörténet során. A jelen változások azonban rendkívül gyorsan zajlanak és a növény- és állatfajoknak egyszerűen nincs lehetőségük az alkalmazkodásra, vándorlásra. Ha csak a termesztett növényeket vesszük figyelembe, az egyre szélsőségesebbé váló időjárás nem kedvez új növényfajok betelepítésének: nagy valószínűséggel nem alakul ki nálunk a mediterrán éghajlat csapadékban bővelkedő és fagymentes téli időszaka.

Az ökológiai rendszerek szénforgalma is megváltozik, ez sok esetben pozitív visszacsatolást jelent a klímaváltozásra, mivel növeli a légkörbe jutó szén-dioxid mennyiségét, emellett pedig csökkenti a talajok széntartalmát.
És sorolhatnánk még a negatív hatásokat (biodiverzitás-csökkenés!).

De az egyik legnagyobb probléma az, hogy nagyon nehéz feladat az emberekben tudatosítani azt, hogy közösen tennünk kell a klímaváltozás hatásainak csökkentése érdekében. Sok, a társadalmat - a jelenlegi társadalmi/gazdasági berendezkedést - hátrányosan érintő döntésre lenne szükség, elsősorban a kibocsátáscsökkentés területén, amiben a gazdaság és a vele összefonódó politika nem érdekelt. Alulról kellene építkeznünk, ráébreszteni az embereket a probléma súlyára és a saját felelősségükre - és ebben a folyamatban az ilyen megnyilvánulások/vélemények súlyos károkat okoznak. Különösen egy olyan egyetemen, ahol a mezőgazdasági- és környezettudományi képzésekre nagy hangsúlyt fektetünk.

Az igazság az, hogy hamarosan fordulóponthoz érünk (bár lehet, hogy ez már be is következett), ahonnan a klímaváltozás már nem mérsékelhető kellő mértékben. Ez a fordulópont azt jelenti, hogy a visszafordíthatatlan változások megakadályozására már nem maradt elég időnk. Egy, a Nature-ben megjelent cikk (Climate tipping points - too risky to bet against) alapján alig néhány évünk van arra, hogy hatékonyan befolyásolni tudjuk a klímaváltozást és mérsékelni tudjuk a következményeket. Ezt erősítik meg az IPCC által már korábban közzétett eredmények is.
Talán mégis félnünk kellene és tenni valamit.

Balogh János

A 2019-es év

Már decemberben hallani lehetett, hogy elkészültek a WMO (Meteorológiai Világszervezet) kimutatásai az aktuális év és a közelmúlt globális klímaadatairól. 2019 januárjában a globális átlaghőmérséklet 1.1 °C-kal volt magasabb, mint az iparosodás előtti időszakban, a légköri CO₂ koncentráció pedig tovább növekedett 2018-hoz képest is. A tengerszint emelkedése gyorsult az 1993 óta rögzített adatok alapján. Az óceánok hőmérséklete is emelkedik, és 26 %-kal savasabb a kémhatásuk, mint az iparosodás előtt.

Ha a folyamatok így haladnak tovább, közelében sem leszünk a párizsi klímacsúcson kitűzött 2 °C-os (újabban inkább a csak 1,5 °C-ot megengedő) célnak: akár 3 °C-kal is növekedhet az évszázad végére a globális átlaghőmérséklet, elképzelhetetlen katasztrófákkal fenyegtve az életet Petteri Taalas, a WMO titkára szerint.

Ez a videó is ezekre a problémákra hívja fel a figyelmet (angolul):

https://youtu.be/5RW1gZKY4KM

Illetve a NASA klímával kapcsolatos oldalán található számos video és cikk, többek között ez:

https://climate.nasa.gov/evidence/, ahonnan egy ábra:

Felirata szerint: a jégben (sarki jégsapkák, jégtakarók) lévő légbuborékok elemzése és jelenleg zajló mérések alapján meghatározott, az ábrán bemutatott értékek azt bizonyítják, hogy az Ipari forradalom után rohamosan növekedve mára soha sem tapasztalt mértéket ért el a légköri CO₂-koncentráció.

A legújabb hírek szerint Magyarországon a 2019-es év volt a legmelegebb a mérések kezdete óta. Ezekhez a témákhoz kapcsolódik a BBC egy adása még tavaly decemberről, melyből néhány gondolatot szeretnék kiemelni:

-        147 %-a a CO₂ koncentráció az iparosodás előttinek

-        2019-es év a második vagy harmadik legmelegebb globálisan, de az utóbbi 5 év mindenképpen a valaha mért legmelegebb

Corinne Le Quéré (a fent említett kimutatás egyik szerzője, klímakutató) szólal meg a riportban:

-        a globális kibocsátás továbbra is nő, bár a növekedés üteme lassult, ez elsősorban a szénfelhasználás csökkenésével magyarázható, amelyet azonban jelentősen növekvő olaj- és gáz-fogyasztás egészít ki,

-        ami jó hír, hogy Amerikában és Euróbában egyetlen év alatt 10%-kal csökkent a szénfelhasználás, elsősorban új irányvonalak meghatározása és követése miatt: a szén kevésbé versenyképes a megújuló energiák mellett,

-        Indiában és Kínában mindössze 1% körüli a csökkenés, Indiában elsősorban az időjárás megváltozása eredményez több, vízerőműből származó elektromos energiát, Kínában pedig a gazdasági növekedés csökkenő üteme miatt alacsonyabb a szén felhasználása, de ezek nem döntéshozatali szinten megvalósult változtatások,

-        az olaj használata, ami elsősorban a közlekedéshez szükséges, fokozódott az elektromos autók megjelenése, terjedése ellenére,

-        a szén felhasználás csökkenésével párhuzamosan nőtt a gázfogyasztás, ami ugyanúgy kibocsátással jár, úgy tűnik, jelenleg a kibocsátás fokozódásáért éppen ez felel,

-        a közeljövőre nézve valószínűleg évi 1%-os kibocsátás-növekedéssel továbbra is számolni kell, mivel nincs igazi, stratégiai változás,

-        kutatások bizonyítják, hogy kell klímastratégia és kellenek irányelvek, célok, ahol ilyenek vannak, ott sokkal eredményesebb a kibocsátás-csökkentés, mint ahol nincsenek,

-        itt azonban komplex irányelvekről van szó, melyek érintik az utazás, építkezés, fűtés, talajhasználat stb. területeit egyaránt, és nemcsak a megújuló energiák, elektromos járművek használatára buzdítanak, hanem előirányozzák a fosszilis tüzelőanyagok kivonását is.