A
szántóföldi gazdálkodás térbeli vagy időbeli diverzifikálása jelentősen növeli
az organikus növénytermesztés terméshozamát, így a hagyományos mezőgazdaságéhoz
képest mért hozam-különbség akár 8-9 % körülire csökkenhet, míg a korábbi
becslések szerint ez a különbség 20-35 %.
A képen látható cikk 2015-ben jelent meg. Több
mint 115 tanulmány több mint 1000 megfigyelését dolgozza fel olyan szempontból,
hogy mekkora a hozam-különbség a hagyományos és az organikus gazdálkodás között.
A cikk itt
található, kiegészítő anyaga pedig itt.
A hagyományos mezőgazdaság rengeteg környezeti
problémát okoz, gondoljunk például a biodiverzitás-csökkenésre, a talaj
degradációra és erózióra, a felszíni vizek eutrofizációjára, a növényvédő
szerek élővilágra gyakorolt hatására vagy az üvegház hatású gáz kibocsátásra.
Ezekkel párosul az a probléma, hogy bár a jelenlegi mezőgazdasági produkció
globálisan több a szükségesnél, több mint 1 milliárd ember éhínségben él, mert
az élelmiszerrel (is) pazarlóan bánunk. Szükséges tehát, hogy fenntartható
módon, de az emberi populáció növekedésével is számolva tartsuk fenn/növeljük
az élelmiszer-termelést, és ehhez érdemes beletekinteni a jelenlegi
tendenciákba a hagyományos és az organikus gazdálkodás hozam-különbségével
kapcsolatban. Lehet-e fenntartható és költség-hatékony módon ugyanannyi
élelmiszert termelni organikus gazdálkodással, mint amennyit intenzív
gazdálkodással?
A sok kutatást összegző tanulmány nagyon
érdekes összefüggéseket tárt fel, különösen, mert összeveti korábbi hasonló
elemzések kimeneteleivel. Ha nem alkalmaznak semmilyen szűrést, csoportosítást,
akkor a kétféle gazdálkodási mód hozam-különbsége 19.2% (±3.7%) (1. ábra (a)) a
hagyományos gazdálkodás javára, ami azonban alacsonyabb érték, mint a korábbi
munkákban bemutatott értékek (20-35%).
1. ábra:
A hozam-különbség (organikus/hagyományos
terméshozam arány) az összes tanulmány elemzése alapján (a), az egyéves és
évelő kultúrák összehasonlításában (b), a pillangós-nem pillangós
összehasonlításban (c) és terméscsoportok szerint.
Lényegesebb különbség inkább csak a terméscsoportok hozam-különbségeiben volt, kb. 5-30%-kal nagyobb hozam volt tapasztalható a hagyományos gazdálkodásban, mint az organikusban.
2. ábra:
Hozam-különbség a kultúrnövény típusa szerint (a), a vetésforgó megléte/hiánya,
szakaszai szerint (b) és a N-hozzáadás aránya alapján (c).
A 2. ábrán további csoportosításokat találunk.
Azok az eljárások, amelyek térben vagy időben diverzifikálják a növénykultúrát,
tehát monokultúrás termesztés helyett többféle vetemény együttes vetése (térbeli
variáció), illetve vetésforgó alkalmazása (időbeli variáció), növelni tudják az
organikus művelés terméshozamát. Az organikus polikultúra és a hagyományos
monokultúra hozam-különbsége már csak 9±4%, míg az organikus vetésforgó
szakaszainak számát növelve a hagyományos gazdálkodásban alkalmazotthoz képest
mindössze 8±5%. Ez utóbbi megfigyelések biztatóak arra nézve, hogy nem az
intenzifikálás az egyetlen lehetőség a produkció növelésére. Ezen kívül pedig
érdekes kutatási irányokat is kijelölnek:
- hogyan lehet organikus gazdálkodással terméshozamot növelni?
- hogyan lehet a hagyományos gazdálkodásra kiszelektált fajtákból fenntartható gazdálkodásra is alkalmas típusokat előállítani?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése