Hagyományos vs. organikus

A szántóföldi gazdálkodás térbeli vagy időbeli diverzifikálása jelentősen növeli az organikus növénytermesztés terméshozamát, így a hagyományos mezőgazdaságéhoz képest mért hozam-különbség akár 8-9 % körülire csökkenhet, míg a korábbi becslések szerint ez a különbség 20-35 %.

A képen látható cikk 2015-ben jelent meg. Több mint 115 tanulmány több mint 1000 megfigyelését dolgozza fel olyan szempontból, hogy mekkora a hozam-különbség a hagyományos és az organikus gazdálkodás között. A cikk itt található, kiegészítő anyaga pedig itt.

A hagyományos mezőgazdaság rengeteg környezeti problémát okoz, gondoljunk például a biodiverzitás-csökkenésre, a talaj degradációra és erózióra, a felszíni vizek eutrofizációjára, a növényvédő szerek élővilágra gyakorolt hatására vagy az üvegház hatású gáz kibocsátásra. Ezekkel párosul az a probléma, hogy bár a jelenlegi mezőgazdasági produkció globálisan több a szükségesnél, több mint 1 milliárd ember éhínségben él, mert az élelmiszerrel (is) pazarlóan bánunk. Szükséges tehát, hogy fenntartható módon, de az emberi populáció növekedésével is számolva tartsuk fenn/növeljük az élelmiszer-termelést, és ehhez érdemes beletekinteni a jelenlegi tendenciákba a hagyományos és az organikus gazdálkodás hozam-különbségével kapcsolatban. Lehet-e fenntartható és költség-hatékony módon ugyanannyi élelmiszert termelni organikus gazdálkodással, mint amennyit intenzív gazdálkodással?

A sok kutatást összegző tanulmány nagyon érdekes összefüggéseket tárt fel, különösen, mert összeveti korábbi hasonló elemzések kimeneteleivel. Ha nem alkalmaznak semmilyen szűrést, csoportosítást, akkor a kétféle gazdálkodási mód hozam-különbsége 19.2% (±3.7%) (1. ábra (a)) a hagyományos gazdálkodás javára, ami azonban alacsonyabb érték, mint a korábbi munkákban bemutatott értékek (20-35%). 

1. ábra: A hozam-különbség (organikus/hagyományos terméshozam arány) az összes tanulmány elemzése alapján (a), az egyéves és évelő kultúrák összehasonlításában (b), a pillangós-nem pillangós összehasonlításban (c) és terméscsoportok szerint.

Lényegesebb különbség inkább csak a terméscsoportok hozam-különbségeiben volt, kb. 5-30%-kal nagyobb hozam volt tapasztalható a hagyományos gazdálkodásban, mint az organikusban. 

2. ábra: Hozam-különbség a kultúrnövény típusa szerint (a), a vetésforgó megléte/hiánya, szakaszai szerint (b) és a N-hozzáadás aránya alapján (c).

  

A 2. ábrán további csoportosításokat találunk. Azok az eljárások, amelyek térben vagy időben diverzifikálják a növénykultúrát, tehát monokultúrás termesztés helyett többféle vetemény együttes vetése (térbeli variáció), illetve vetésforgó alkalmazása (időbeli variáció), növelni tudják az organikus művelés terméshozamát. Az organikus polikultúra és a hagyományos monokultúra hozam-különbsége már csak 9±4%, míg az organikus vetésforgó szakaszainak számát növelve a hagyományos gazdálkodásban alkalmazotthoz képest mindössze 8±5%. Ez utóbbi megfigyelések biztatóak arra nézve, hogy nem az intenzifikálás az egyetlen lehetőség a produkció növelésére. Ezen kívül pedig érdekes kutatási irányokat is kijelölnek:

•  hogyan lehet organikus gazdálkodással terméshozamot növelni?
•  hogyan lehet a hagyományos gazdálkodásra kiszelektált fajtákból fenntartható gazdálkodásra is alkalmas típusokat előállítani?

A Rózsa(fa) neve

Olvasás ideje: 2 perc

Fakitermelés Kambodzsa, Laosz és Vietnám határvidékein.

Kambodzsai és Laoszi erdei munkások, határőrök, katonatisztek és korrupt politikusok látják el  a Vietnámi bútorüzemeket rózsafával és vörösfenyővel, ahonnan Hong Kongba és Kínába kerülnek a fabútorok. Az elefántcsont mellett a kínai közép- és felső osztály a rózsafából készült bútorokért is szép summát fizet. Egy köbméter fa ára 15 ezer dollár és mire íróasztal készül belőle elérheti a 150 ezret is.

A laoszi kormány igyekszik féken tartani ezt a kizsákmányoló gazdálkodást, de a korrupció mindenhol jelen van. Állami tulajdonban lévő, gépekkel, járművekkel juttatják el a faanyagot Vietnámba.

Laoszi vámellenőrzés egy katonai gépjárművön 

Rendészeti ellenőrzés egy fatelepen Laoszban

És ez hogyan kapcsolódik a magyar agroökológiához? A NAIK-ERTI az elmúlt években szorosabb együttműködést alakított ki távoli államokkal, elsősorban a volt francia-gyarmatokkal. Így aláírásra került -elsősorban erdészeti témájú- marokkói, algériai, laoszi és dél-amerikai országokban végzett kutatás és technológia transzfer szerződés. A magyar fél szaktanácsadással, agrotechnikával segíti ezeket az országokat. A marokkói partnerrel például gyümölcsöző a kétoldalú burgonya-termesztési program.