Szántóföldi szénmérleg

A szántóföldi művelés a leggyakoribb tájhasználati mód Magyarországon, az ország területének több, mint 50%-án jellemző ez a gazdálkodási forma, ezért is kiemelt nemzetgazdasági jelentőségű. A mezőgazdasági rendszerek azonban sérülékenyek, ki vannak téve az egyre gyakoribb szélsőséges időjárási eseményeknek. Ezek az események jelentős változékonyságot okoznak a terméshozamban, holott globálisan az elkövetkezendő évtizedek egyik fontos kihívása a hozam növelése a növekvő népesség ellátására. A sérülékenység egyik oka, hogy a változó klíma és az intenzív művelés hatására csökken a szántóföldi talajok széntartalma. Ez a széntartalom meghatározó jelentőségű a talajok termékenységének fenntartásában.

Kartali szénforgalmi mérőállomásunk 2017-ben indult, most a HuPCC konferencia kapcsán összegyűjtöttük az adatokat. Felhasználtuk a mérőállomás által mért szén-dioxid elnyelés és kibocsátás adatokat (nettó ökoszisztéma széncsere, NEE), illetve abból és a gazdálkodási adatokból (köszönet érte a Gödöllői Tangazdaság Zrt-nek) tudtunk szénmérleget is számolni, egy nagyjából 2,5 éves időszakra.

A kartali mintaterület egy jellegzetes hazai szántóföld átlagos klímával és talajviszonyokkal, így alkalmas modellterület a hazai szántókra. Korábban, bugaci mérőállomásunk adataiból már születtek publikációk, így a bugaci homoki legelőn mért adatokkal is össze tudtuk vetni a szántóföldi eredményeket.

Ezeket a következőképpen tudjuk összefoglalni:

A szántó és a gyep is nyelő aktivitást mutatott (NEE) a vizsgált években (2018-2020), átlagosan:

• szántó: -152 g C m^-2 év^-1
• gyep: -106 g C m^-2 év^-1

Azaz, jó hír, hogy mindkét mezőgazdasági rendszer szén-dioxid elnyelő volt az utóbbi években (csökkentette a légköri szén-dioxid koncentrációt). Míg a gyepen a szén-dioxid elnyelő aktivitás mértéke elsősorban a csapadékmennyiség függvénye volt, a szántón elsősorban az aktuális veteménytől függött, de mértéke a gyep aktivitását meghaladta. Klímavédelmi szempontból ez mindenképpen kedvező. 

A szénmérleget tekintve viszont azt tapasztaltuk, hogy a szántóföld talajának szénmérlege veszteséges: a learatott biomasszában elszállított  széntartalma annyira lecsökkentette a mérleget, hogy összességében kb. 200 g szerves szenet veszített a talaj éves szinten (a felszín 1 négyzetméterére számítva) - az alábbi ábra mutatja a szénmérleget (NECB, pozitív érték = veszteség), de csak a 2018-2019 teljes év.

Ebből úgy tűnik, hogy - hasonlóan korábbi európai eredményekhez - a hazai szántóföldek talajainak széntartalma is csökken. Felvetődik a kérdés, hogy hogyan lehetne csökkenteni ezt a veszteséget, vagy növelni a talajok széntartalmát? Léteznek olyan technológiák, amelyek hatékonyak lehetnek (pl. a szalma talajba dolgozása, csökkentett talajművelés, vagy takarónövények használata parlag helyett). A megfelelő technológia kiválasztásához pontosabban kell ismernünk azt, hogy mennyi szén is hiányzik a rendszerből - ehhez több mérésre lenne szükség -, illetve, hogy a gazdálkodók egy-egy adott területen mit tudnak megvalósítani. Ehhez tudományos és anyagi támogatásra lesz szükségük.